2010. sze 05.

Best of Móricz

írta: KGeri
Best of Móricz

avagy három hét a Móricz Zsigmond körtéren két aktivista szemszögéből (egyik gipszelt lábbal kerekesszékben, a másik a fáradtságtól egyre rokkantabban:-).

 
 
 
 
Amikor a Sziget utolsó napjáról az OMSZ taxiszolgálat szállított a János kórház felé az járt a fejemben, hogy nem tudok segíteni kopogtatni még a saját körzetemben sem és még nehezebb feladat elé állítom a csipet csapatot. Végül a móriczos kitelepülés amazonjának albérletében - Zsófinál - kötöttem ki. Ez a döntés aztán a lehető legjobbnak bizonyult, mert Zsófi lelket öntött belém és szerdán már azon kaptam magam, hogy bár gipszelt lábbal és kerekesszékben, de a Móricz felé robogunk megállíthatatlanul.
 
 
Sok tapasztalattal gazdagodtunk köszönhetően a Móriczon megforduló sok féle-fajta embernek, és most, hogy sikerült kipihenni a pénteki elempés bulit és a szombati halászléfőző verseny fáradalmait nekiláttunk ezeket összeírni. Úgyhogy lássátok feleim szümtükkel, íme a Best of Móricz:
 
Gipszelt lábbal (lásd a mellékelt ábrát) kitűnő tárgyává váltam széles mosolygásoknak a járókelők részéről, akik közül sokan nem állták meg vicces megjegyzések nélkül. A "te meg miben sántikálsz", illetve "ezt már fél lábbal is kibírod" lapos viccelődések és a szokásos gyanúsítás, miszerint a gipszem csak kampányfogás, mellett voltak egyénieskedő hozzászólások is. A legeredetibbet mindenképpen az a feketébe öltözött maximum 150 cm magas néni alkotta, aki miután arról tudakozódott, hogy az ellenfelek törték-e el a lábamat a következőképp biztosított szimpátiájáról: "a másikat is el kellett volna törni". Továbbá volt, aki azzal a javaslattal élt, miszerint a "Hazaáruló" sokkal adekvátabb felirat lenne a gipszemen a "Szavazz ránk" helyett.
 
Természetesen nem maradhattak el a menetrendszerű, óránként jelentkező SZDSZ utódpárt, SZDSZ csökevény, "ti már tönkretettétek az országot, mit akartok még" illetve "büdös zsidók" jellegű becézgetések sem. Az elismerő szavaknak tettekben történő manifesztálódásának minden örömét Sepsi Tibi élvezhette ki, aki csütörtök délután egy méretes köpetet törölgethetett a füléről, amivel a Jobbik standtól elsétáló, magyarságában sértett fiatal örvendeztette meg. Ezt a tettét megfejelte egy becsületes karlendítéssel is, nyilván ezzel is kifejezendő az LMP elvei melletti elkötelezettségét. A Jobbik standnál ülő kollégák csak sajnálkoztak, hogy nincsenek ilyen elhivatott szavazóik. Természetesen voltak olyan járókelők is, akik őszinte érdeklődéssel fordultak felénk azt tudakolva, hogy honnan van nekünk ilyen rengeteg pénzünk, amiből megengedhetjük magunknak a "számtalan" óriásplakátot és a fényűző kitelepülőszettet. Ilyenkor - főleg a szakadó esőben - mindig sajnálkozó részvét-pillantásokat vetettünk a Jobbikos konténer felé, mert tudtuk, hogy ők is szívesebben áznának a szabadban ahelyett, hogy bent kávézzanak a finom melegben. Továbbá többször is hajléktalannak néztek, ami nem is csoda: kerekesszékben újságot osztogatni végülis csak hajléktalanok és elempések szoktak. Egy bácsit úgy kellett lebeszélnem arról, hogy a markomba erőltessen kétszáz forintot.
 
Egzotikusnak is nevezhető jóslatok és kívánalmak is megfogalmazásra kerültek: sokan vizionálták Gyurcsány Ferenc feltámadását is LMP-s színekben, illetve voltak akik a Jobbikkal (FIDESZ-szel, MSZP-vel, esetleg mindhárommal egyszerre) történő összefogásra buzdítottak, hiszen mindannyiunknak ugyanaz az érdekünk (ennek tartalma azonban sosem derült ki sajnos).
 
Néha még a provokáció sanda gyanúja is felmerült bennünk - nyilvánvalóan paranoid hozzáállásunk miatt - pédául, amikor egy középkorú úr meg sem állva a pult előtt kitöltetlen (!) ajánlószelvényét tukmálta, miszerint "biztosan tudtok vele mit kezdeni". Természetesen következetesen elutasítottuk az ilyen próbálkozásokat.
 
De igazságtalan lenne, ha a kitelepülés hangulatát a fenti tapasztalatokra hegyezném ki. 
 
Volt egy 10 éves forma fiú, aki az iskolakezdés napján nyakkendőben - miután szórólapot kért - komoly formában tette fel a kérdést: "Arról tudnátok mondani valamit, hogy milyen elképzelései vannak ennek a Gajárszki Áronnak?"
 
Volt olyan lány, aki miután elhozta a saját és tágabb családjának az ajánlószelvényeit, segítségét is felajánlotta és két nappal később már jött is kopogtatni (innen is nagy-nagy köszönet neki).
 
Feltétlenül meg kell említenünk Gábort, aki munkahelyeként tekint a Körtérre és amikor teheti odajött hozzánk beszélgetni és erkölcsi támogatásáról biztosítani bennünket. Ha minden igaz mostanában születnek az ikrei, és sok boldogságot kívánunk nekik.
 
Az utolsó előtti (csütörtök) nap hihetetlen volt. Szó szerint ömlöttek az üdvösséget jelentő zöld és fehér cetlik. Több mint ötszáz jött a főpolgármesterjelöltnek és négyszáz a XI. kerületi polgármesterjelöltünknek. Alig győztük a munkát, volt aki még este nyolckor is hozott szelvényt. Igazi dzsemborihangulat alakult ki, amikor Galambos Robi megjelent az "ordibátorral" és belecsapott a hangulatfokozásba.
 
Sok köszönettel tartozunk minden barátnak, ismerősnek, tagtársnak és szimpatizánsnak, aki társult hozzánk minden nap ideig óráig és tartotta bennünk a lelket viccelődéssel, jókívánságokkal és segítséggel. Külön jó pont volt, hogy a képviselő jelöltek is sokszor megjelentek a pultnál, így a személyes bemutatásukra is sor kerülhetett.
 
Főleg az utolsó izgulós, hajrázós napokban nagyon sokan jöttek oda a pulthoz (akár KC nélkül is) és bíztattak minket, velünk együtt izgultak, hogy "meg lesz-e", ez nagyon sokat jelentett és bizonyította, hogy többen szeretnek minket és bíznak bennünk, mint gondolnánk. A legszívesebben arra a srácra emlékezünk, akivel az alábbi beszélgetést folytattuk, miután odaadta a KC-t:
 
- Mi: "Köszönjük szépen!"
- Srác: "Mi köszönjük, hogy vagytok."
 
Horváth Zsófi és Kolesár Geri

 

Szólj hozzá

kampány ajánlószelvény