A Vitézek Terétől Gazdagrétig

Bajomi Iván:

A csütörtöki testületi ülés előtt vetítettképes felszólalást tartottam a decemberi ülésre reflektálva, amikor is a helyi vezetés a Goldmann Györgyről elnevezett, sokáig a Zöld Pardonnak helyet adó terület nevét ellenérveinkre fittyet hányva visszaváltoztatta Vitézek terére.

Felszólalásom elején elmondtam, hogy korrigálni kellene a szóban forgó döntést, amelynek létrejöttében a helyi törekvéseken túl szerepet játszott az az országos kontextus, melynek jegyében nyakra-főre diktátumszerűen, mindenféle konszenzuskeresés nélkül születnek a fontos döntések. Az európai normáktól, a párbeszédes megoldásoktól való mind nyilvánvalóbb elfordulás mind nyilvánvalóbb válsághelyzetet okoz, és egy abszurd és egyben szörnyű helyzet jött létre, hogy immár a szélsőjobb vezéralakjai, Csurka István és Morvai Krisztina kelnek az ország miniszterelnökének védelmére. Ezután arról szóltam, miért baj, hogy többé nem fogja köztér viselni Goldmann György nevét, akit egy antifasiszta kiállításon való részvétele és zsidó származása okán Németországba deportáltak és ott halt mártírhalált. Jeleztem, hogy kegyeletsértőnek tartjuk, hogy a művészről elnevezett térnek újra a Vitézek tere nevet akarják adni, amely a Horthy-rendszer egyik alapintézményét, a Vitézi Rendet idézi. Szóltam arról is, hogy az előző testületi ülésen egyes Fideszes képviselők megkockáztatták azt a feltételezést, hogy a tér neve nem is a szóban forgó testületnek állít emléket, hanem a végvári vitézeknek, Csokonai Vitéz Mihálynak vagy netán János vitéznek.Tény, hogy az idevágó iratoknak a háború alatti elpusztulása miatt egyelőre nem sikerült egzakt módon alátámasztani azt a hipotézist, hogy a tér nevével a Horthy-korszak egyik fontos alapintézményének kívántak emléket állítani. Ugyanakkor több dolog is szól, e feltételezés mellett. (Ezt egyébként kibővített formában úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a két világháború között folyamatosan épített és fenntartott Horthy-kultusz különösen fontos elemét alkották a mai Petőfi-híd körüli 1937-1942 közötti urbanisztikai beavatkozások.)

Egyrészt a tér melletti 1937-ben elkészült hidat eredetileg a kormányzóról nevezték Másrészt a budai hídfőnél emelt, a magyar haditengerészet emlékét ápolni hivatott emlékmű (melyet utóbb a németek megszállók a híddal egyetemben felrobbantottak), éppen annak a Horthy Miklósnak a híres zászlóshajóját mintázta, aki 1920-ban létrehozta a Vitézi Rendet, és aki kormányzói hivatalának betöltése idején mindvégig e rend első embere maradt. Harmadrészt az is a Vitézi Renddel kapcsolatos feltételezést látszik igazolni, hogy 1938-as utcaelnevezésekkel a mai Petőfi-hídtól keletre egy olyan látványos városfejlesztést indítottak el, amely szintén a Horthy-rendszer támaszául szolgáló ideológiai elemeket állította előtérbe. Így a híddal szemközt kiépült 100 méter széles sugárút, a mai Irinyi József utca a Szent Korona útja nevet kapta, más környékbéli kisebb utcáknak pedig Kettős kereszt utca, Palást utca, stb. neveket adták. (A János Vitéz kontra Vitézek Rendje polémia eldöntéséhez érdekes adalékul szolgál a hozzászólásom egyik legfontosabb forrásaként szolgált blogbejegyzés szerzőjének alábbi állítása: ”Árkay Bertalan nagyszabású Szent Korona út mentén sorakozó bauhaus stílusú palotáiból – a háború és a pénztelenség miatt- csak egy épület valósulhatott meg-, a mai Irinyi József utca 31. szám alatti épület, amit kormányzó után ma is csak Gubernátor-háznak nevezünk.”)

Forrás: Jamrik Levente: Doberdó és Przemyśl dicsőségére: milyen lett volna a lágymányosi Vitézek tere és Szent Korona útja? Falanszter.blog.hu

Utóbb pedig egy 1941-es tervpályázat díjnyertes építésze, Árkay Bertalan egy, a diktatorikus rezsimek gigantomániás építésmódját idéző beépítési koncepciót alakított ki, melynek néhány elemei meg is valósult utóbb. Felszólalásomban arról is szóltam, hogy a Vitézi Rend emlékének ilyetén felelevenítése nem szerencsés, mert a szóban forgó testület történetében több olyan mozzanat is kimutatható, melyek az antiszemitizmussal hozhatók összefüggésbe.

Ezt követően az LMP helyi szervezetének képviselőjeként azt javasoltam, hogy a közterületek oda-vissza nevezésének gyakorlatával szakítva Mártírok tere legyen a vitatott közterületet neve. Ez az elnevezés lehetővé tenné, hogy méltóképpen búcsúzzunk a diktatúrák századától. Ugyanakkor az is fontos lenne, hogy ugyanitt méltó emléket állítsunk itt Goldmann Györgynek is, pl. olyan emlékmű formájában, amely magában foglalná a művész egy szobrának másolatát. Javasoljuk továbbá, hogy a Mártírok terének területe a jövőben a szomszédos emlékhelyre, nevezetesen a Kommunizmus áldozatainak emlékhelyére is kiterjedjen ki. Ugyancsak javasoltam, hogy kerületünk vezetői a Budapesti Önkormányzatok Szövetségében és a Fővárosi Közgyűlésben kezdeményezzék a főváros egyéb területein történt hasonló méltánytalanságok korrekcióját. Például a városvezetés korábbi ígéreteinek megfelelően fontos lenne, hogy újra viselje F. D. Roosevelt nevét egy közterület! Első ilyen irányú gesztusként a Budaörsi úti Amerikai Katonai Temető nevébe bekerülhetne Roosevelt neve.

Ugyancsak el kellene érni, hogy Köztársaság intézményét egy új, erre méltó közterület jelenítse meg a fővárosban.  Nevezzenek el újfent valamilyen új közterületet azokról, akiknek mindössze a szociáldemokrata tevékenységüket lehet „felróni”! (Lásd Koltói Anna példáját!), miként az is elvárható lenne, hogy újra legyen elnevezve azokról valamilyen közterület, akik mártírhalált haltak a második világháború alatt származásuk vagy politikai tevékenységük okán! A későbbiekben ilyen értelmű majd konkrét előterjesztéseket is fogunk készíteni.

A kerületi SZMSZ értelmében napirend előtt felszólalások esetén nem nincs vita. Ugyanakkor szavaim alatt szokatlanul élénk volt a terem, egy ízben figyelmet is kellett kérnem, hogy rendesen elmondhassam a felszólalásomat. (Egyébként korábbi, a fentivel rokonítható hozzászólásaimat általában hasonló reakciók kísérték. Ha a parlamenti naplóhoz hasonló lenne a testületi ülés jegyzőkönyve, talán ez állna benne: morajlás a jobboldalon.)  Felszólalásomat követően a polgármester a kulturális ügyekért felelő alpolgármestert, Kupper Andrást kérte fel válaszolásra, aki egyfelől azt mondta, hogy e név-visszaadással nem kívántak visszatérni a Horthy rendszerhez, csupán azt akarták, hogy az eredeti nevét viselje a közterület. A Koronának a Parlamentbe való átszállításával is példálózott az alpolgármester, mondván, hogy akkoriban egyesek azt állították, (megalapozatlanul), ez az intézkedés azért történt, hogy királlyá koronázhassák OV-t. Másfelől azt is mondta az alpolgármester, alaptalanul állítom, hogy zsidó származása miatt vették el Goldmann Györgytől a tér nevét. Én ugyan ilyet nem mondtam, de az SZMSZ értelmében erre már nem válaszolhattam. 
A testületi ülés hivatalos napirendi pontjai közül elsőként egy szociális rendelet kapcsán alakult ki komolyabb vita. A kerületi jogszabály vitatott pontja a Karácsonykor adható 5000 forint értékű ajándékokról szól. Már régebben is létezett ez a fajta támogatást, kisebbfajta vihar azért kerekedett e pont körül, mert a kerület vezetése, szakítva a korábbi gyakorlattal, amikor is egyenek között minden kerületi önkormányzati képviselő lehetőséget kapott annak meghatározására, hogy egy bizonyos  számú ajándék kedvezményezettjeit kik legyenek, 2111 decemberében a listáról bekerült önkormányzati képviselők nem kaptak erre lehetőséget, és ezt többen igen éles formában tették szóvá. A Jobbikos színekben megválasztott Kerékgyártó Krisztina, többek között egy olyan esetre is hivatkozva, amikor állítólag egy milliós jövedelemmel rendelkező személy is kapott karácsonyi ajándékot, azt a feltételezést is megfogalmazta, hogy az új módi révén a Fideszes önkormányzati képviselők saját társadalmi beágyazottságuk erősítésére használhatják ki a szóban forgó támogatási formát. Molnár László alpolgármester és Jankó István önkormányzati képviselő határozottan visszautasította ezt a feltételezést. Bár az alpolgármester felajánlotta, hogy a rendelet elfogadását követően még lehet lehetőség lesz annak újragondolására, hogy miként is kell elosztani a karácsonyi támogatást, újabb-és újabb éles hangnemű pengeváltások alakultak ki e kérdés körül. Jómagam, arra hivatkozva, hogy elhangzott egy arra vonatkozó ígéret, hogy további tárgyalások folyhatnak majd az ajándékosztás mikéntjéről, egy rövid hozzászólásomban csitítani próbáltam a vitát.

Gajárszki Áron:

A beharangozóban említett két városfejlesztési érdekeltségű előterjesztést a Polgármester –számítva az elhúzódó vitára – a nyilvános napirend végére helyezte. Így volt időm áttekinteni a Közlekedési Munkacsoportunk javaslatait és véleményét a Kelenföldi Közlekedési Csomóponthoz kapcsolódóan. A lényeg: szeretnénk, ha a 4-es metró innen a felszínen, villamosként folytatná az útját, de nem a Virágpiacig, hanem Budaörs városközpontig a hipermarketek érintésével. Így:

• a beruházási költség kevesebb mint a tizedére esne, 
• bevonódna a P+R hálózatba a hipermarketek nappal kihasználatlan parkolókapacitása, 
• nem egyetlen megállót metróznának (a Virágpiactól) azok akik nem a belváros, hanem Dél vagy Észak felé szeretnének utazni Budapesten belül.

A főépítész válaszában kifejtette, hogy ehhez fővárosi (és budaörsi) tulajdonba kellene venni az autópálya érintett szakaszát, amire nincs meg egyelőre a szándék. Ellenben jelezte, hogy az újratervezett Sasadi úti csomópont is még mindig problémás, ha városi térnek tekintjük, mert a gyalogosok közlekedése alá van rendelve az autóforgalomnak. Ráadásul így is nagyon sokba kerül.

A cigarettacsikk-gyűjtős előterjesztésnél kifejtettem, hogy csak akkor támogatom, ha a tavalyi környezetvédelmi alap maradékából valósítjuk meg. Sajnos a képviselő szándéka ezzel éppen ellentétes, szerinte majd márciusra kidolgozza a hivatal az előterjesztését elfogadható állapotban. Külön öröm, hogy az internetes Magyar Nemzet is foglalkozott a témával, ám a vitát, illetve annak személyeskedésbe forduló csörtéjét nem közölték le. Megjegyzem, többek igazat adtak a valóban Gazdagréten lakó szocialista képviselőnek, hogy ez téma nincs a három legsúlyosabb kérdés közt a lakótelepen.