A média-bojkottal kapcsolatos napirend előtt LMP-s felszólalás

Az ellenzéki pártok által a május végi képviselő-testületi ülésen bejelentett média-bojkott folytatásaként a június 21-i évadzáró testületi ülésen napirend előtt felszólalásra jelentkeztem

„A kiegyensúlyozott és szabad helyi tájékoztatásról” című felszólalásomban először arról beszéltem, hogy a többnyire lakáj-médiaként működő önkormányzati lapok sivatagában üdítő kivételt jelentett egy évig az Újbuda című kerületi lap, mert ebben az újságban kéthetente az ellenzéki pártok is elhelyezhették saját álláspontjukat tükröző rövid írásaikat. Persze ez a lap sem volt mentes az egyoldalúságtól, hisz a terjedelem nagyobb részét az önkormányzat vezetők álláspontját tükröző írások, illetve hozzájuk kötődő politikusok fényképei töltötték ki. A lap terjedelmének jelentős megnövekedését eredményező közelmúltbéli formátumváltással egy időben viszont megszűnt annak lehetősége, hogy a pártok maguk választotta témákról szóló írásokat helyezzenek el a lapban. Ez azért is érdekes, mert az Újbuda elvben nem pártlap. (Az újság fejlécében az szerepel, hogy a XI. kerületiek közéleti lapja.)

Egy téli előterjesztésemben, melyet a Fidesz eleve nem támogatott, és amelyet a nyilvánvaló elutasítás miatt végül nem is terjesztettem a testületi ülés elé, magam is szorgalmaztam, hogy a helyi újság a sok apró protokolláris cikk helyett időnként olyan összeállításokat közöljön, amelyek egy-egy téma sokoldalú körbejárását teszi lehetővé. Azt viszont nem gondoltam, hogy e változás megvalósításával egy időben az ellenzéki pártokat megfosztják majd a szabad megnyilatkozás lehetőségétől, miként ez most történt. Felszólalásomban sajnálatosnak neveztem, hogy a XI. kerület polgármester a helyi lap június 6. számában egy olyan írást közölt, amelyben kiállt a pártok megnyilatkozási lehetőségeit korlátozó megoldás mellett.

A „Pártok helyett közérdek” címmel megjelent írásában Hofmann Tamás önkorlátozást kért a pártoktól. (Minthogy a napirend előtti hozzászólás nem lehet hosszabb 5 percnél, csak ehelyütt tudom bővebben idézni a polgármester okfejtését: „…a politikusoknak hátrébb kell húzódniuk. Meg kell érteniük, ha egy újságot a szerkesztők szerkesztenek, akkor az kerül az oldalakra, ami a lakosságnak fontos, és nem az, ami a politikai elöljáróknak. Sajnálatos, ha ezt egy politikus vagy politikai párt nem tudja elfogadni. De elfogadhatatlan, hogy az egyéni érdek és ambíció a közösség érdeke vagy a demokratikus elvek elé kerüljön.”)

Felszólalásomban jeleztem, hogy ez a fajta megközelítés kínosan emlékeztet a diktatórikus hatalomgyakorlásukról ismert jakobinusok megközelítéséhez, kik nem tartották helyesnek, hogy bármiféle érdekképviseletek ékelődjenek az egyéni vélemények és a közakaratot képviselni hivatott hatalom közé. (Felszólalásomban idő hiányában miatt nem tudtam idézni  Demeter M. Attila „Republikanizmus, nacionalizmus, nemzeti kisebbségek” című művét (Kolozsvár, 2005, 224 o.), melyben a szerző egy fontos könyvre támaszkodva jól összefoglalta a jakobinusok felfogását: « „Az állami vagy jakobinus nacionalizmus (…) gondolati tartalmát tekintve ugyan polgári, de ugyanakkor kollektivista is (…), a jakobinus elmélet semmiféle olyan kollektív tevékenységet nem tekint legitimnek, amelynek formája nem közvetlenül a nemzetállam. Egyén és állam közé nem ékelődhetnek be köztes hatalmak, következésképpen ez a demokrácia megköveteli a nemzeti egységet, központosítást és az uniformitást.” (Michael Keating: Nations against the State, 25. o.) A nemzeti szuverenitás jakobinus doktrínája illegitimnek tekint minden olyan köztes társadalmi vagy politikai intézményt, amely a társadalomban élő emberek egyik vagy másik csoportjának sajátos identitását vagy érdekeit fejezi ki. S itt nem csupán a nemzeti kisebbségek partikuláris identitását megjelenítő intézményekről van szó, hiszen például a Le Chapelier-féle törvény (1791. június 14.) még a munkások szervezkedését is megtiltotta: a nemzeti szuverenitás jakobinus doktrínája kizárta a partikuláris osztályérdekek szervezett képviseletét. (57. o.)»”.

Le Chapelier, az 1789-ben összehívott Nemzetgyűlés Bretagne-i képviselője

A továbbiakban jeleztem, hogy a Hoffmann Tamás-féle megközelítés szellemisége ellentétes a rendszerváltás idején, 1989-ben megalkotott párttörvényben foglaltakkal. E jogszabály I. paragrafusa kimondja ugyanis, hogy "a pártok társadalmi rendeltetése, hogy a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, valamint a politikai életben való állampolgári részvételhez szervezeti kereteket nyújtsanak." (1989. évi XXXIII. törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról). Jeleztem, hogy a politikai pluralizmus eme elvének nem csak országos, hanem helyi szinten is érvényt kell szerezni, egyebek között a közpénzből kiadott helyi lapok esetében, amelyeknek nem szabadna a mindenkori önkormányzati vezetés szócsöveiként működniük. Annál is inkább indokolt az önkormányzati kiadásban megjelenő, közpénzből finanszírozott helyi lapok esetében a sokoldalú, kiegyensúlyozott tájékoztatás, mert ezek az újságok, akárcsak országos elektronikus média, gyakorlatilag monopolhelyzetben vannak, lévén hogy a pártok, főleg az ellenzékiek, nem tudnak rendszeresen megjelenő lapokat kiadni.

A lap mostani átalakítása nyomán csupán a főszerkesztő által kiválasztott témák kapcsán mondhatnak véleményt a pártok XI. kerület Újbuda című lapjában, és ezt is csak igen korlátozott terjedelemben tehetik. Holott fontos lenne, hogy az ellenzéki pártok vagy akár a civil szervezetek is véleményt nyilváníthassanak az újságban bármilyen fontos közéleti kérdésben, teszem azt a testületi ülésen éppen ma tárgyalt kötvénykibocsátás, vagy akár oktatási, stb. kérdésekben. Hozzászólásom végén javasoltam az ez év májusa előtt gyakorlathoz való visszatérést.

Néhány fontos előterjesztés vitájáról  

1. A költségvetés tárgyalásakor hosszabb felszólalásokra lesz lehetőség

Az ülés első előterjesztéseinek tárgyalásakor örömmel nyugtáztam, hogy a testület munkáját szabályozó SZMSZ módosításakor tekintettel voltak arra a tavalyi javaslatomra, hogy a költségvetéssel kapcsolatos vitákban a szokásosnál hosszabb, 8 perces hozzászólásokra is lehetőséget kapjanak az önkormányzati képviselők. (Itt jegyzem meg, hogy az ülésen ezúttal csak én vettem részt, képviselőtársam, Gajárszki Áron ezúttal nem tudott részt venni az ülés munkájában.)

2. A kerület eladósodásával kapcsolatos vita

A kerületi költségvetés módosítása kapcsán parázs vita bontakozott ki az MSZP-s és a fideszes képviselők között. A polgármester által javasolt 1,5 milliárdos kötvénykibocsátást bíráló szocialista felszólalásokra viszontválaszként a fideszesek azokat előző két ciklus alatt meghozott döntéseket hánytorgatták fel, amelyek miatt most tetemes kiadásai vannak az önkormányzatnak. E vitában jómagam arra helyeztem a hangsúlyt, hogy fontos lenne pontos számításokat látni arra vonatkozóan, hogy miből lehet majd a jövőben visszafizetni a felvett pénzt, illetve a kamatokat. A polgármester a vita során ugyan azt állította, hogy mostanra már egyenesben van az önkormányzat költségvetése, de mivel érvelése nem támaszkodott egzakt bizonyításra, e vita végén nemmel szavaztam.

3. A parkolási rendszer körüli parázs vita

A testület ugyancsak tárgyalt arról, hogy a jövőben a parkolással kapcsolatos ügyek intézését saját égisze alatt oldja meg a kerület. A DK képviselője, illetve a szocialista képviselők ennek kapcsán főként annak veszélyét állították előtérbe, hogy a parkolási rendszer működtetésében jelentős szerepet kapnak majd Fidesz-közeli cégek. Kisebb konfliktust váltott ki az, hogy a jobbikos képviselő egy szakértő meghallgatására tett javaslatot. Kérésnek helyt is adott a testület, ám a polgármestert igen energikus fellépésre késztette az a tény, hogy a Jobbik nemrégiben megválasztott kerületi vezetője emelkedett szólásra, hogy aztán átfogó bírálatot mondjon a parkolással kapcsolatos tervekről. E véleményem szerint lényegi kérdéseket is felvető hozzászólást Hoffmann Tamás politikai vagdalkozásnak minősítette.

Jómagam a vitában elsősorban azt tettem szóvá, hogy a tervezett változtatások nem merült fenn szempontként azt, hogy a parkolásból befolyt jövedelmeket miként lehetne úgy hasznosítani, hogy az a kerület élhetőbbé válását, a közösségi közlekedés fejlesztését segítse elő.

4. Zöld és szociális témájú LMP-s előterjesztések a jövő félévi üléstervben

Légifelvétel a Sas-hegyről

Ezt követően egyebek mellett a testület jövő félévi üléstervéről is vita folyt. Feltétlen említést érdemel, hogy Gajárszki Áron képviselőtársam több környezetvédelemmel kapcsolatos előterjesztés benyújtására is vállalkozott, és javaslatai bekerültek az üléstervbe. Így például előterjesztést nyújthat majd be a közösségi kertek és Sas-hegyi őshonos növényzet védelmét célzó puffer-zóna témakörében, továbbá a „Nulla hulladék”-programban való részvételről és a Színes Város nevű együttműködésről. És végül, de nem utolsó sorban egy kerületi bérlakás-koncepció beterjesztésére is lehetősége lesz.

5. A Horthy lovasszobrának felállításával kapcsolatos jobbikos javaslat fogadtatása

A jövő félévi ülések napirendjével kapcsolatos tervezet vitája során szintén kialakult egy konfliktus. Kerékgyártó Krisztina jobbikos képviselő napirendre kívánta venni azt a javaslatot, hogy a Szent Gellért téren állítsanak lovasszobrot Horthy Miklósnak.

Visszatér Újbudára? Horthy Miklós fehér lovon

Amint elhangzott a javaslat, szót kértem, és elmondtam, határozottan ellenzem, hogy ezt a kérdést napirendjére vegye a kerületi önkormányzat. Elmondtam a kormányzó nevével fémjelzett időszak mérlege felettébb ellentmondásos: törvénytelenségek sorával indult a korszak, hogy aztán nemzeti tragédiába torkolljanak a rezsim végnapjai. Emlékeztettem arra, hogy százezrek pusztultak el az ország értelmetlen hadba lépése miatt és a magyar zsidóság öthetedét megölték.

Horthy Miklós egy nyitott autóban

A szoborállítási terv ellen más nem szólt. Egy fideszes képviselő viszont fontosnak tartotta arról tájékoztatni a jelenlévőket, hogy ő személy szerint szereti a lovakat. Minthogy ez a rövid közlés kedélyes nevetgélést váltott ki egyes fideszes képviselők körében, ismét szólásra jelentkeztem, kérve a fideszeseket, hogy a kérdés súlyára, tragikus aspektusaira tekintettel őrizzék meg komolyságukat. Szavaim nyomán a polgármester is komolyságuk megőrzésére kérte a képviselőket, majd arról nyilatkozott, hogy nem támogatja a jobbikos javaslatnak a napirendre tűzését. Az ezzel kapcsolatos szavazás során a DK, a szocialista képviselők és jómagam a napirendre tűzés ellen szavaztunk, ugyanakkor a fideszesek körében nem volt teljes a szavazategység, volt akik támogatták a jobbikos javaslat napirendre tűzését. De végül nem támogatták annyian a javaslatot, hogy napirendre kelljen tűzni.

Bajomi Iván önkormányzati képviselő (LMP)