A Fővárosi Közgyűlés jövő szerdai ülésén tárgyalja majd azt a jobbikos előterjesztést, hogy a XI. kerületi Szerémi út a jövőben Horthy Miklós nevét viselje.

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen átnevezés megannyi kényelmetlenséget okozna az utca lakóinak, hisz az új nevet előbb-utóbb át kellene vezettetniük hivatalos papírjaikon. A névjeggyel rendelkezők, az üzletüket, vállalkozásukat szórólapokon népszerűsítők kidobhatnák meglévő nyomtatványaikat, stb. De ezen túlmenően sokakban biztosan rossz érzést keltene az, hogy a jövőben egy olyan út lakója lenne majd, amelynek „névadója” nem ébreszt benne tiszteletet. És persze a főváros sok más lakójában is visszás érzéseket kelt a szóban forgó javaslat.

Mert bár a szélsőjobb képviselői lelkesen dicsőítik Magyarország volt kormányzóját, és újabban a Fidesztől is jó néhányan beálltak ebbe a sorba (a XI. kerületi képviselő-testületben is akadtak olyan fideszesek, akik szavazatukkal támogatták az egykori kormányzó lovasszobrának felállítására vonatkozó jobbikos javaslatot), nem feledhetjük, hogy Horthy Miklós megosztó személyiség, miként a nevével fémjelzett korszak is súlyos ellentmondásoktól volt terhes. Nem véletlen, hogy a politikatudomány művelői, pl. Huntington más XX. század eleji kelet-európai rezsimekkel együtt a Horthy-korszakot is a tekintélyelvű rendszerek között tartják szám.

E rezsim megítélésekor nem feledkezhetünk meg arról, hogy Horthy uralma kezdeti, fehérterrorként számon tartott időszakához súlyos jogsértések kötődnek, melyeket Horthyt támogató személyek, Prónay Pál és Héjjas Iván vezetésével követtek el. Azt is tudjuk, hogy a Horthy körül felsorakozott erőkhöz, többek között a Gömbös Gyula vezette fajvédők fellépéséhez köthető, hogy elsőként 1920-ben alkottak meg Európában egy faji alapon álló törvényt, a zsidóknak a felsőoktatásba való bekerülését korlátozó Numerus Clausus-t. A Horthy-korszak politikai rendszerét egyaránt jellemezte a kormányzó személye körül táplált személyi kultusz és a politikai szabadságjogok korlátozása.

Horthy bevonulása a németek támogatásával visszaszerzett Felvidékre

Így például a szociáldemokrata párt csak azzal a feltétellel működhetett, hogy lemondott a közalkalmazottak, vasutasok és postások beszervezésétől és a földmunkások körében sem szervezkedhettek. A politikai szabadság határait jól mutatták a rendszer visszásságait leleplező szociográfusok (Féja Géza, Erdei Ferenc, Kovács Imre) ellen izgatás címén indított perek. Ugyancsak a Horthy-rendszerhez köthető három egymást követő zsidótörvény megalkotása 1938-ban,1939-ben és 1941-ben, miként a háromezernél is több ártatlan ember halálával járó 1942-es újvidéki mészárlás, amelyben aktívan részt vettek a csendőrség tagjai. És akkor még nem szóltunk a Hitler oldalán történt második világháborús szerepvállalás mérlegéről, a II. Magyar Hadsereg doni katasztrófájáról, a Kamenyec-Podolszkij környéki öldöklésről, amelyet a németeknek a magyar hatóságok által átadott, magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidók estek áldozatául, a munkaszolgálatosok kálváriájáról, a csendőri közreműködéssel deportált zsidók, romák sorsáról stb.  

A Szerémi út átnevezése már csak azért is igen abszurd ötlet, mert a közelben húzódik a Magyarország világszerte ismert zeneszerzőjéről, Bartók Béláról elnevezett út, és nem messze áll  egy szép egészalakos Bartók-szobor is. Márpedig Bartók végakaratában kifejezetten megtiltotta, hogy közterületet nevezzenek el róla addig, amíg Mussoliniről és Hitlerről elnevezett terek vannak Budapesten. „Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon tér és a volt  Körönd azoknak az embereknek a nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van, továbbá mindaddig, amíg Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van, vagy lesz, rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen.”

Somogyi József szobra a Feneketlen tónál

Tény, hogy nincs Hitler tér és Mussolini tér Budapesten, ugyanakkor az is tény, hogy a korabeli Magyarországgal akkor szoros szövetségben álló fasiszta Olaszország és Németország legfőbb vezetőiről Horthy kormányzósága alatt, 1936-ban és 1938-ban neveztek el tereket a főváros legreprezentatívabb sugárútján.

Horthy Miklós Benito Mussolini társaságában

A szóban forgó utcanév-változatási javaslat elvetését elősegítendő aláírásgyűjtésbe fogtunk az érintett Szerémi úti lakosok körében.

Itt láthatják felhívásunk szövegét:

Bajomi Iván

önkormányzati képviselő, LMP