Úgy tapasztalom, hogy közel azonos a környezetemben előforduló patriarchata nők és férfiak aránya. 

Magyarán jórészt olyan nők vesznek körül, akik egy férfihoz alapesetben jobban viszonyulnak és többet feltételeznek róla, mint egy nőről. Más szóval, kódolva van beléjük hímsovinizmus, de legalábbis a férfi-női szerepek "tradicionális" felfogása. Ez szerintem nem baj, idővel majd megszokják, hogy több jár nekik - legalábbis szeretném ezt hinni.

Tény, hogy az LMP nagyon komolyan veszi a női részvétel és az egyenlő esélyek kérdéskörét. Ennek köszönhetően az LMP-s (vagy a pártot megjárt) nők (és férfiak) zömének gondolkodása nagyon eltér a társadalmi átlagtól. (Szerintem jó irányba.) Mivel én is inkább itt szocializálódtam az utóbbi pár évben, sokkol, amikor nők akadnak ki a női egyenjogúság valamely feltűnőbb jelenségén. Szombat reggel a 7E buszt egy talán 50 év körüli hölgy vezette, lenyűgöző rutinnal. Pár évtizeddel idősebb (szintén hölgy) honfitársa  ezen annyira meglepődött, hogy megszólított engem:

-Nő a volánnál! -így a néni.
-S milyen jól vezet! -így én. De a hölgy csodálkozását csak nem sikerült lelohasztanom, s még leszállás után is bámult a busz után...

Vajon hány generációnyi feminizmus kell ahhoz, hogy egy nő ne csodálkozzon a másik "férfias" szakmáján? S, hogy ne irigykedjen a sikere láttán? Vagy, hogy ne legyen természetes neki, a férfiakénál alacsonyabb fizetés? ... s végül, hogy ne kompenzálja túl ezt a családi tradíciókban is sokszor nagyon igazságtalan társadalmat, egy jóval kényelmesebb és szabadabb leszbikus párkapcsolattal??