KÉT MÁRCIUS

1

Hab a szájon, a rügy, a hús
forrja tajtékkal újra nedvét.
Fujja füttyöngve március
szoknya- és trónborító kedvét,
   pisszeg, - riadtan fordulok
   hátra, (ó, hátra, nem előre!)
   míg az új s régi trónusok
   hetykén feszülnek: mindörökre!

Ó, kamasz, csupa-reggel század,
a hegyeken át postakürttel
utazó eszmék, tervek, vágyak,
s ti naiv arcok, tele tűzzel,
   jövőbe nézők lelkesen -:
   be szégyenlem a rajongástok -
   Szabadság, Harc, és Szerelem,
   elmultak, mint a delizsánszok.

Mint ósdi fiókok szagát,
mint sárgult imakönyvekét,
mint foszló menyasszony-ruhák
lázát elárvult nénikék:
   úgy szimatolom, március,
   úgy szívom újra lángja-dús
   arccal szeledben azt a kort,
   ...