Hosszú idő után újra LMP-s módosítót fogadott el az újbudai városvezetés. Nem is akármit: két városfejlesztési témájú fórumot sikerült kiharcolnunk a helyiek véleményének becsatornázására a Bikás-park és a Kaptató-sétány megújítása kapcsán.

Az ülés elején épp hasonló témában interpelláltam a polgármestert, kérve őt, hogy a köz javára, s a helyieket bevonva készítsük elő a várható közterület-fejlesztéseket. Polgármester Úr itt nemet mondott a kemény követelményeimnek, majd a 22. napirendhez érve meglágyult a szíve és ugyanazt - kissé felpuhítva - befogadta.  Elsőként a Párbeszéd Magyarországért kezdeményezésbe távozott frakciótársam (dr. Bajomi Iván) kérte az egyeztetést a gazdagréti Kaptató-sétány tervezett megújítása kapcsán. Ezen úgy felbátorodtam, hogy az interpellációmban megfogalmazott igényt újra beadtam - ezúttal csak a Bikás-park fejlesztésére vonatkozóan - s így kettős siker jutalmazta a zöld frakció ténykedését.

A fórumok jelentősége abban van, hogy a legtöbb városvezető fél a lakossági egyeztetéstől és a közösségi tervezéstől, mivel rossz emlékeik vannak a különböző frusztrációk utólagos kezelésére, kényszerből összehívott fórumokról. Biztosan vannak örök elégedetlenek, de ez nem lehet indok arra, hogy ne próbáljunk meg úgy fejleszteni valamit, hogy a helyieket is bevonjuk abba ami nekik készül. Szóval pici demokráciavirágok nyílnak most Újbudán... 

Bajomi Iván: 

Bár játékos fotómontázsán Rigó impozáns muszklikat varázsolt mindkettőnknek, a siker talán inkább annak tulajdonítható, hogy az ülésen tárgyalt nagyszámú, a következő választásokkal is összefüggésbe hozható park- és közterület-fejlesztések közül az egyik Gazdagrétre vonatkozó terv kapcsán sikerült felhívnom a figyelmet egy nyilvánvaló hibára, amely minden helyben lakónak szemet szúrna. Miután örömmel nyugtáztam, hogy a választási programomban megfogalmazott egyik gondolat, a Kaptató sétány fejlesztése végre megvalósulhat, azt is jeleztem, hogy az előterjesztéshez mellékelt leírás tartalmaz egy meghökkentő elemet. A szöveg a sétány fejlesztéséről szólva megemlíti, hogy a lakótelepen végighúzódó sétaút kezdőpontjánál egy „nagy forgalmú autóbusz-végállomás” található, majd néhány sorral később azt javasolja a tervező, hogy építsék át a buszvégállomás épületét, és egyben közösségi funkcióval bővítsék ki azt. Aki már járt ott, az tudja, hogy hárompercenként buszok járják körbe a szóban forgó végállomást. Aligha képzelhető el, hogy bármelyik helyi lakos ebben a füstös közegben kívánna közösségi életet élni. 

Nagyon helyes elképzelés, hogy a sétány megújuljon, és közösségi funkciók is társuljanak a megújításhoz, de nem a végállomásnál kellene érvényre juttatni ezt a funkciót. A sétány kicsit lejjebb lévő részén lehetne elhelyezni egy-két pavilont kávézóval, újságárudával, néhány kihelyezett székkel, és ott biztos lenne közösségi élet. De ahhoz, hogy ilyen gondolatok előjöjjenek, konzultációra, fórumra lenne szükség. A fentiek alapján tettem javaslatot egy gazdagréti lakossági fórum október 15-ig történő megtartására. E konkrét javaslaton túl arról is szóltam, hogy a napirendre tűzött fejlesztések mindegyikéből hiányzik a lakossággal való konzultáció mozzanata. Elhangzott ugyan bizonyos fejlesztések kapcsán, hogy egyes terveket a területi önkormányzati képviselővel egyeztették. Ugyanakkor a képviselő nem feltétlenül lakik ott a környéken, és nem feltétlenül ismeri olyan részletesen a helyzetet, hogy egy személyben tudja hitelt érdemlően és az összes problémát átlátva véleményezni a terveket. 

Egyébként a június 20-i testületi ülésen egy másik javaslatot is benyújtottam, de az óvodai férőhelyekkel kapcsolatos módosító indítványt nem sikerült elfogadtatnunk. Indítványomban azt szorgalmaztam, hogy október 1-ig történjen meg annak felmérése, hogy kerületünkben milyen óvodai férőhelynövelést tesz szükségessé a 2011. decemberében elfogadott köznevelési törvény ama rendelkezése, hogy 2014 szeptemberétől 3 éves kortól kötelező lesz az gyermekek óvodáztatása. Javaslatomat arra az aggodalmamra alapoztam, hogy nincsenek pontos ismereteink arról, hogy a háromévesek körében eddig mekkora volt azok aránya, akiket szüleik nem akartak óvodába íratni. Javaslatom kapcsán szóltam arról, hogy bár sok gyermek, főként a nehéz körülmények között élő, kevésbé iskolázott szülőktől származók számára hasznos lehet a korai óvodáztatás, nem volt indokolt minden gyermek számára 3 éves kortól kötelezővé tenni e szolgáltatás igénybevételét. Az óvodáztatással kapcsolatos további hozzászólásaimban is jeleztem, hogy a helyi szinten jelentkező nehézségeket részben a köznevelési törvény okozza, amelyet a Fidesz mai normaalkotási gyakorlatát tükröző módon, azaz megfelelő hatástanulmány elkészítése nélkül, és megfelelő egyeztetések, szakmai konzultációk nélkül alkotottak meg.

Két következő előterjesztés szintén az óvodai ellátással foglalkozott. Egyfelől azokról a költségvetési támogatással megvalósítandó álláshely-bővítésekről folyt vita, amelyek lehetővé teszik majd számos pszichológus és pedagógiai asszisztens óvodai foglalkoztatását, másfelől arról vitatkoztunk, hogy sok óvoda feladatkörébe bekerült a speciális nevelési igényűek ellátása. Miután a vitában többször is elmarasztaló véleményt fogalmaztam meg a köznevelési törvényről, és a szocialista képviselők is több kritikus megfogalmazással éltek, a kerületi oktatási bizottság vezetője igen éles szavakkal illettet bennünket. Jankó István elképesztőnek nevezte, hogy súlyosan hibás törvényről beszéltünk, mikor éppen a jogszabály teszi majd lehetővé különféle óvodai segítők alkalmazását. Jómagam e hozzászólás kapcsán önmérsékletre kértem a képviselőket, és a következőket mondtam még el: „nem fröcsögtünk, nem össze-vissza beszéltünk. Egyelőre még demokrácia van Magyarországon, legalábbis a Fidesz ezt állítja. Ennek részét képezi az, hogy ha egy helyi politikai kérdésnek országos összefüggése van, azt is vázolja az ezzel foglalkozó helyi politikus. Ezt tettem, és ezt is fogom tenni a továbbiakban. Jogunk van ahhoz, hogy egy törvényt rossznak minősítsünk.” Majd így folytattam: egy törvényt nem csupán az minősít, hogy milyen fejlődési irányt fogalmaz meg, hanem az is, hogy hogyan van előkészítve, hogyan tudja ütemezni a fejlesztést, mennyire vannak meg a fejlesztéshez szükséges anyagi források. Amennyiben ezek nincsenek átgondolva, a közpolitikai elképzelés nem megalapozott, vagyis rossz.