A XI. kerületben mindig nagyon kiegyensúlyozott mérkőzések zajlottak, ahol bizony a többség megszerzéséhez rendszerint a mérleg nyelvét játszó pártocskákkal is ki kellett egyezni. (1998-ban ez például a MIÉP volt.) Éppen ezért volt óriási szám, amikor Molnár Gyula duplázni tudott. Igaz, ehhez kellett egy Fideszen belüli belharc, amikor Kupper András (Orbán Viktor katonaorvos-társa) ellen 2006-ban elindult a 2002-ben leköszönt Juhos Katalin, és a Reális Zöldek színeiben sikerült elegendő szavazatot elvennie a Fidesztől.

Az amúgy rátermett MSZP-s polgármester azonban forrásaim szerint igen autoriter vezetési stílusban dolgozott, ahol az ellenzéket csak a szükséges mértékig vették komolyan, és igen ritkán tettek gesztusokat az irányába. Mondhatni, Molnár Gyula stílusába bele volt kódolva egy frusztrálódó Fidesz, amely idővel elment a végsőkig, hogy megbuktassa. Ilyen körülmények mellett szavazta meg a testület a Kopaszi-gát átvételét, majd értékesítését. A rossz nyelvek szerint a Wieszt-ügy videója is egy Fideszes városatya megrendelésére készült... A film publikálását megelőző óriásplakát-kampány (Kicsoda Wieszt János?) mindenesetre némileg igazolhatja ezt a verziót. Az kétségtelen, hogy a Molnár-érának számos korrupciógyanús ügye volt, akár elment a végsőkig a Fidesz, akár nem. Azt viszont kár tagadni, hogy a nem mindig gáláns Molnárt már személyeskedve is egyre többet támadták, esetenként egészen rosszindulatú interpellációkkal. Molnár erre egyre szemtelenebb lett, és kialakult egy harc a végsőkig állapot, aminek az egyik csúcspontja volt a 2010-es polgármester-jelölti fórumon kézbesített ügyészségi idézés... 

Azóta Hoffmann Tamás a kerület első embere, aki jó pártkatonaként vállalta az utolsó pillanatban a feladatot. (A helyi belharcok miatt pár hónappal korábban feloszlatták a Fidesz-alapszervezetet, s az erős emberek így kiestek.) Hoffmannak teljesen felkészületlenül szakadt a nyakába egy ekkora városrész irányítása. Jó 3 évig nem is láttunk semmit, ami még érthető lett volna, de közben az emberek sem érték őt el az ügyes-bajos dolgaikkal. Az utolsó fél évben azután elővették a régi fideszes bölcsességet: "a választókat nem lehet eléggé alábecsülni", és építettek és osztottak mindent, ami csak eszükbe jutott, mindenféle előkészítés vagy egyeztetés nélkül. Háromszor túrták szét a már füvesített Bikás-parkot, térköveztek úgy, hogy épp csak a buszmegálló és a házak között nem sikerült leburkolni az utakat, és még sorolhatnám. A Jobbik becslése szerint 2 milliárd forintot tapsoltak el kampányberuházásokra és kommunikációra, kizárólag közpénzből. Ehhez képest Hoffmann nem fizette ki a Bártfai utca 49-63. már elnyert 27 milliós panelfelújítási támogatását, a közgyűlési döntés ellenére elsumákolt 44 millió Ft értékű kerékpáros fejlesztést, és még sorolhatnám. De nem akarok igazságtalan lenni, Hoffmann Tamás jóindulatú ember. De egy ekkora városhoz egyszerűen alkalmatlan polgármester. 

Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor jobb lenne Molnár Gyula? A válaszom egyértelmű nem. Egy meghurcolt embert, aki nem mellesleg már 8 éven keresztül bizonyíthatott is, én nem ültetnék vissza a hatalomba a választók helyében. Annak nagyon csúnya vége lehetne ennyire beállt harcálláspontok között.

Amit én ajánlok az egy új szövetség a városlakók és a kerület polgármestere, vezetői között. Én azt tudom ígérni, hogy a lakók érezni fogják az 5 évem alatt, hogy számít a szavuk, számítanak az ötleteik, és tényleg nekik, nem nélkülük épül-szépül Újbuda. Általában elég objektíven ítélem meg a valóságot, és a múlt hétig azt gondoltam, Molnárral egy kicsit jobban járna a kerület... De nem jó a múltba nézni, amikor a jövő zöld. Számtalan lakóval beszélgetve a kampányfinisben végül arra jutottam, hogy tényleg sokkal jobban járna a kerület Velem, mint bármelyik másik jelölttel. Újbudának béke kell és fejlődés, nem harc és kampány-kormányzás. A helyzet pedig az, hogy az egyetlen valódi forradalmár vagyok a városban.