A kezdés a közvetlen ismerősök műsorszámaié. Akik emellett szerveztek, akik mindig ott álltak Bogiék mellett, akik nekünk, a közönségnek italokat töltögettek, szenvicseket készítettek, s akik az est után rendet raktak, a saját műsorszámukat is odatették az ajándékok közé. A gimnázium énekkarának műsora volt a kezdőszám, s egy másik produkcióban a főszervező barátnője, Dudás Judit kisgyermeknevelő olvasta fel elgondolkoztató novelláját: A lány, aki az időt keresi.

De a kezdéssel is már előrerohantam az ismertetésben. Egy kisebbfajta bomba már a kezdő műsorszám előtt felrobbant. A műsorvezető szerepére Erdélyi Mónika vállalkozott -- kész szerencse, hogy esze ágában se lenne ellopni a show-t, hiszen neki már van egy.

Ekkor következett a műsor talán legérdekesebb része. Először Barkó Tamás, az ArtMan egyesület vak zsonglőre pergette, táncoltatta tüzes varázspálcáit – azaz ezúttal a tüzet megvilágított selyemlobogók helyettesítették. Kívülről nézve könnyed alkalmazkodás a tűzrendészeti előírásokhoz, de a pálca után még egy-két méteren át lobogó selyemmel ez a mutatvány sokkal nehezebb, mint tűzzel. De ő csinálja, mi pedig gyönyörködünk benne. Gyönyörködhetünk benne, mert mi látjuk – ez az, amiért én ezt a részt láttam a legérdekesebbnek. Ekkora sérültséggel élő embertársaink is idejönnek hozzánk, és újat, szépet, többet mutatnak nekünk.

Csakúgy, mint a Gördülő tánccsoport. Kerekesszékkel táncolni? Mi az, hogy, nagyon is! Azazhogy, csak akkor, ha ők csinálják. Én biztos nem tudnám. Hadd emeljek ki az ő műsorszámukból egy akkora poént, mint egy ház. Ha a kerekesszékes táncos jár egy szimbolikus szoknyával szimbolikus kánkánt, nem teheti ezt együtt nő és férfi? Hát, hogyne! Bogiék mellett én is szívből megköszönöm a szervezők és a művészek munkáját! Ne feledjük, hogy ők mind-mind önkéntesen, egy fillér ellenszolgáltatás nélkül járultak hozzá hozzá az esthez, ahogy a nagytétényi Cziffra György Kulturális Központ ingyenesen biztosította a helyszínt.

De a köszönet nem jelzi, hogy vége az ismertetésnek. Nagyon nem! A műsor derekán Hevesi Tamás szimpatikus és professzionális módon hajlott zenebohócba műsorblokkja több pontján. Vagy folyton. Közben még azt is megtudtuk, hogy mi lett a gyerekkori gitárjával. Muszáj azt is megjegyeznem eme ismertetés közben, hogy miközben jótékonysági eseményeken megszokott, hogy a jegy „túlárazott”, hiszen az élvezeti értéken túl a nemes célért is fizet a látogató, itt hamar kiderült, hogy olyan műsort sikerült összehozni, amelyre ennyiért nemes cél nélkül is bármikor érdmes lenne bejönni (és még a szendvics meg az ital, ugye...). Bánhatja, aki kihagyta! Önkormányzati képviselőtársaim például mind kaptak meghívót, de végül Perlai Zoltánnal, a DK-s kollégával ketten voltunk csak elég okosak ahhoz, hogy ezt az alkalmat ne szalasszuk el.

Rossz szó lesz, hogy „megnyugtató”, de azokról a műsorszámokról, amelyekben a mai igazán fiatalos trendek képviselői adtak elő, nekem ez jutott az eszembe. Megmagyarázom, miért. El-elgondolkozom azon, hogy amikor az én gyerekeim elérik a bulizós kort, mit fognak hallgatni. Jó lesz az a zene, amire ropják? Annyi biztos, hogy itt és most Szeder-Szabó Krisztina, Nyitrai Eszter és a Lóci játszik együttes jó zenét tol! Ezek a mai fiatalok, ugye. Nem tudom, ezek az előadók még a pályán lesznek, amikor az én gyerekeim bulizósak lesznek, de csak ajánlani tudom nekik, hogy még legyenek. Menjenek csak a gyerekek ilyen zenét hallgatni! Van jó új zene e hazán, s ha most van, akkor talán lesz az ő idejükben is.

Lukácsi Kriszta, a gimnázium szülői munkaközösségének vezetője s nem mellesleg ennek az estének fő szervezője azzal zárta a bulit, hogy az idei Bogiért szervezett juniális jövőre is megismétlődhet. Ismétlődjék, jó lesz. Na, meg soha jobbat egy új képviselő első hivatali napjára.

A képeket köszönjük Kardos Tamásnak.