Amint azt mindannyian érezzük és látjuk, országunk bajba jutott. Kétségessé vált, hogy a diktatúrát felváltó demokráciának sikerül-e

1. érvényre juttatnia a közéletben az állampolgári részvétel és az önrendelkezés elveit,
2. megvalósítani az egyéni és közösségi szabadságjogok következetes védelmét és kiterjesztését,
3. a mindenkor érvényesülő  joguralmat, a jogegyenlőséget, és megszüntetni a hátrányos megkülönböztetés minden formáját,
4. biztosítani a hitelt érdemlő forrásból történő tájékozódás lehetőségét a közügyekről,
5. leszámolni a kormányzati-közigazgatási szintű döntések átláthatatlanságát őrző titokerdővel,
6. gátat szabni a politikát megszálló oligarchiáknak,
7. felszámolni a nyomor és a társadalmi kirekesztettség legszélsőségesebb formáit,
8. megteremteni a társadalom leszakadt egyharmada felemelkedésének lehetőségét,
9. megvalósítani a gazdaság tisztességes és átlátható működését, a méltányos közteherviselést,
10. garantálni az egészségügy, az oktatás, és a nyugdíjrendszer hatékony és szolidáris működését,
11. fellépni a természetes környezet és az emberi élet feltételeinek drasztikus romlásával szemben,
12. megóvni, fejleszteni, hozzáférhetővé és megélhetővé tenni a kulturális örökségünket,
13. megóvni az emberi életnek értelmet és biztonságot adó közösségeket a tőke és a fogyasztói individualizmus nyomásával szemben, és nem utolsó sorban
14. megalapozni és táplálni a politikai közösség tagjainak egymás iránti bizalmát és szolidaritását.

Kezdeményezésünk elindítóinak kisebb része már a rendszerváltó pártokban is szerepet vállalt, nagyobbik részük azonban a magyarországi környezetvédő, szociális és jogvédő civil önszerveződések berkeiből érkezett, illetve felelős állampolgárként csatlakozott. Néhányan politikusként, többen e sokszínű mozgalom tagjaiként a rendszerváltást követően abban a hitben dolgoztunk, hogy a politikai, közéleti intézményrendszer más szereplőivel, más társadalmi csoportokkal és szervezetekkel együtt sikerülhet az állampolgárok demokratikus jogainak és kezdeményezéseinek szabad teret biztosító, a társadalmi igazságtalanságokat felszámoló, a hátrányos helyzetű csoportokat a társadalmi és gazdasági döntéshozatali folyamatokba bevonó, a környezetet, a benne és belőle élő emberi közösségek egészségét kímélő, méltányos, szolidáris és fenntartható társadalmat építenünk. Az új rendszernek e közel két évtized alatt nem sikerült valóra váltania a demokráciához fűzött reményeinket. Erősödő élményünk, hogy a fenti kulcsfontosságú célok megvalósításáért küzdő csoportok és szervezetek rendre fennakadnak a társadalom égető problémáitól egyre nyilvánvalóbban elszakadó mai politikai pártok tehetetlenségén, hozzá nem értésén, szűklátókörűségén, önzésén és korruptságán, miközben milliók fordulnak el a politikától, és veszítik el a demokráciába vetett hitüket. Ebbe nem nyugodhatunk bele. Tizennyolc évvel a rendszerváltás után ki kell mondanunk, a politikai nagyüzem megmerevedett, mélységesen eltorzult gyakorlatait nem lehet tovább folytatni. Kiáltó szükség van egy új erőre, amely a létező parlamenti pártokkal szemben képes kiszabadítani a politikát a szűk és zárt csoportok kizárólagos befolyása alól, és a fent felsorolt, teljesítetlen, de változatlanul érvényes célok érdekében együttműködni a közügyekért felelősséget érző állampolgárok csoportjaival és szervezeteivel.

Legelemibb célunk rácáfolni arra a mélyen rögzült tévhitre, amely szerint ép eszű és erkölcsű embernek nem szabad politizálásra adnia a fejét. Akkor mondhatjuk magunkat sikeresnek, ha közéleti szereplésünkkel hozzájárulunk ahhoz, hogy az állampolgárok visszanyerjék hitüket az elvhű, polgárbarát, közérdeket szolgáló, tisztességes politika lehetőségében.

Lehet más a politika.

Ezért pártot szervezünk, amihez a részvételüket és a támogatásukat kérjük.