Kontrasztos nap volt a mai. 22 éve a szabad jövő igézetében ünnepeltük a forradalmat, és végre emelt fővel ünnepelhettük a szabadság metaforájaként világszerte emlegetett pesti srácokat. Most a jóléti demokrácia végnapjaira már azt is sikerült elcseszni, hogy ez az ünnep a nemzeti összetartozásé legyen. Pedig 89'-ben még senkit nem zavart, hogy székely Himnusz szólt a megemlékezésen , és Tőkés László nevét skandálta a nép. A Millás tüntetésen szerencsére volt pár magyar zászló végre (s talán nem mindet mi, LMP-sek vittük). Jó lenne úgy nekivágni a következő nehéz éveknek, hogy azt érezné minden magyar: nem leszek magamra hagyatva. Jó lenne azt érezni, hogy ebben az országban nem kell félni, mert szabadság és szolidaritás ...