November 1-ről 2-re virradó éjszaka a TV székház előtti demonstrációt erőszakkal felszámolta a biztonsági szolgálat. A két ott lévőt kirángatták, a dolgaikat felforgatták, összetörték. A rendőrség csak nézte. Ez a kiváló időzítésű, sunyi eset újabb bizonyítéka az épülő Nemzeti-Szocializmus Rendszerének (a továbbiakban NSZR). Pár napja egy nemzetközileg is elismert, sokat megélt aktivista mondta nekem, hogy arra biztosan jó a jelenlegi Orbán-éra, hogy megértette: miképp tudott a náci Németország kialakulni. Azt hiszem sokaknak nehéz volt idáig ezt megfejteni, így kétszeresen hasznos a példa. A második Orbán kormány nem csak populizmusban mutat feltűnő hasonlatosságot a még békés hitleri Németországgal, hanem az eszközválasztásban is: a gyengéket tiporni, üldözni s közben folyamatosan sulykolni egy propagandát, amivel többnyire ellentétesen cselekszünk.

Ma Magyarországon a közszolgálati és a magán média is hazudik éjjel, hazudik nappal és hazudik minden hullámhosszon. Az emberek meg elhiszik, mert sokkal könnyebb egy gyors megoldást elfogadni, mint gondolkodni. Nincs idő gondolkodni, mert dolgozni kell a megélhetésért. Végy be egy NSZR-hazugságot, és mindjárt jobb lesz. Nem szabad gondolkodni, mert akkor az ember bizonytalanná válik, és a bizonytalan ember rájön önnön kiszolgáltatottságára. Senki sem szeret kiszolgáltatottan élni, inkább bekap egy biztonságot sugárzó NSZR-hazugságot. Ráadásul az életben semmi nem fekete vagy fehér, és a politikában ez sokkal nyilvánvalóbban és ezért fájóbban igaz. Nincs olyan politikai döntés, amelynek ne lennének legalább rövid távon kárvallottjai. A Vezérekre szavazók, a mérlegeléssel járó gondolkodást, ezeket a fájó döntéseket szeretnék megúszni. Ennek a Népnek 1998. óta van újra Vezére. A Vezér a legnagyobb NSZR-tabletta és nagyon sokak torkán megakad. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a még működő demokratikus rendszernek köszönhetően, idővel törvényszerűen megjelent a Másik Vezér. Ez a Vezér is demokratának tartja magát, s igaz, ő nem az intézményt, csak a szellemiséget bontotta le olyan kijelentésekkel, hogy: "Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek." Egyszóval Ő minden igyekezetével csak a Vezérpárja visszatérésének és totalitárius modellre váltásának az útját kövezte. 14 év után a demokratikus-liberális magyar néplélek eljutott oda, hogy már csak Megváltókban hisz.

A Békemenet vonulói igenis úgy gondolják, hogy az országnak Vezér kell, és sokan képesek már akár éhen is halni a Viktorért, mert annyira fanatikusan hiszik, hogy Ő jó és jót csinál. Ezek az emberek nincsenek kevesen és ugyanúgy közéjük tartozik a nyugdíjas vegyészmérnök nagybátyám, mint a frusztrált hisztérikák a fészbúkról. De velük még nem lennénk olyanok, mint a nemzetiszocialista Németország. A narancs alapon szvasztikával díszített képhez a sötét alaptónust az 50%-nyi hallgatag tömeg adja meg. Akik állításuk szerint "kiábrándultak" és "nem szavazók", valójában azonban a többség kivár és fél. Joggal féltik a még meglévő állásukat és mivel nem tudják / akarják követni a napi politikát, inkább nem szavazóként aposztrofálják magukat. Olyan ez az ország, mint egy nagy süllyedő hajó, ahol a tökrészeg kapitány parancsára vödrökkel merik az utasok is a vizet. A hajótest sokkal gyorsabban süllyed ahhoz, hogy vödrökkel megállítsák azt. Az utasok többsége már felfogta, hogy inkább a mentőcsónakokat kéne leengedni, de nem tesz semmit, mert fél a kapitánytól. Aztán pár utas odamegy a mentőcsónakokhoz, de a kapitány legfőbb hívei pánikkeltőnek és árulónak minősítve őket, mindent megtesznek a visszatartásukra. Amíg ezek mérkőznek, a hajó elsüllyed és mindenki meghal. 

Az országot most ugyanolyan végromlásba vezeti egy őrült, mint a 30-as években Németországot egy másik. Ugyanaz a hazug propaganda, a sunyi erőszak, a Vezérhívő agymosott tömegek, a bűnbaknak kinevezett külföldi tőke és a már alig hallható józanság hangja. Ma hajnalban egy újabb rendszerellenes elemtől szabadult meg a Nemzeti-Szocializmus Rendszere. Aki úgy érzi, az emlékezzen meg halottak napján a demokráciánkról is, és gyújtson egy mécsest Bibó István szobránál a Széchenyi-rakparton. (Markó utca vége)

Gajárszki Áron

(közkívánatra és a gyengébbek kedvéért: Lehet Más a Politika)

UPDATE!

Természetesen leellenőriztem, hogy a felhívásom mekkora sikerrel járt estére. Egyetlen mécsest gyújtottak csak a szobornál, de ez a bátor ember ahhoz is hozzájárult, hogy lefotózzuk! ;-)