Tudom, mostanság van elég sok fontos ügy, például épp nyírják kifelé a gimnáziumokat, ezzel a hosszabb távú jövőnket, az adónk pedig ahhoz a NAV-hoz kerül, ahol egy agresszív kismalacként viselkedő Fidesz-káder a főnök, és az esetleg komolyabb ügyekre rádöbbenő munkatársakat kivágják, netán be is perelik. És persze este tüntetés, amin mi is ott leszünk. 

Ma mégsem ezekről a komoly ügyekről fogok írni, hanem egy apróságról, ami mégis remekül mutatja, hogy gondolkozik a kormány a társadalomról. A vasárnapi nyitva tartás ügyéről van szó. 

Két fontos dolgot is megmutat nekünk az ügy. Az egyik a „szokásos” központosított mutyi, a másik pedig az atyáskodó, az embereket hülyének néző mentalitás.

Piaclenyúlás vallási köntösben

Az első tanulság az, hogy a kormány semmitől nem riad vissza, hogy a sajátjait kedvezőbb helyzetbe hozza. Piacok sorát nyúlta már le, most a kiskereskedelmen van a sor. A dolog különösen undorító bukéját az adja, hogy most vallási jelszavak és a KDNP neve mögé bújva kerül sor a piac átszabására.

Mert az, hogy korlátozzuk a vasárnapi munkavállalást (!) a szükséges minimumra, az megérne egy társadalmi vitát, én személy szerint nem lennék ellene. Ha ez lenne a javaslat, akkor kb. korrektek lennének a vallási és az „együtt a család” jellegű érvek is. De a javaslat nem ez. A javaslat nem másról szól, mint a nagy alapterületű üzletek bezáratásáról. 

Majd mi megmondjuk, mit kezdj az életeddel

A második, ezen szerintem túlmutató tanulság, hogy a kormány nem először mondja ki: nem érti egyáltalán a szabad döntés, a piac, és hasonló dolgok fontosságát. Nem érti, hogy az előző rendszerrel pont ez volt a hiba: biztosította ugyan a megélhetést, sőt ezt biztonságosabban, kiszámíthatóbban tette, mint ma (ezért is tud erős lenni a Kádár-nosztalgia), de egy sor ügyben elvette a döntési szabadságot, és viszonylag mélyen belenyúlt a magánszférába.

Orbán talán észre sem veszi, de a konzervatív-vallásos máz alatt lényegében ugyanezt a rendszert építi vissza. Ennek része ez az aprónak tűnő lépés is: a kormány elhiszi magáról, hogy az embereknek szükségük van arra, hogy megmondják nekik, mit kell csinálniuk vasárnaponként. Vagy legalábbis hogy mit nem szabad. Akár tetszik, akár nem, ez már a magánszférába való belemászás esete: hülyének, gyereknek vagyunk nézve.

Az olyan nyilvánvaló dolgokról, minthogy „természetesen” nem egyeztettek senkivel a lépés előtt már nem is szólok. Amelyik pártból képes felbugyogni egy internetadó-ötlet, ott a döntések – legalábbis egy részük – sanszosan a „két sör / gól között a kocsmában / VIP páholyban eszünkbe jutott még ez is” komolyságú ötletelésből származnak. Ezzel nem is lenne komoly gond, ha a Fidesz egy olyan párt lenne, ahol nem a gyengeség jele lenne visszavonulót fújni – még nyilvánvaló „elkúrás” esetében is.