Ezt a posztot a kampány sűrűjében írtam. A többiek lebeszéltek akkor a publikálásról, s lám egész szépen rímel a választási eredményekre, úgyhogy most megosztom Önökkel:

Ez a szokásosnál is őszintébb írás lesz. Oda jutottam ugyanis, hogy az összes jogos düh ellenére sem a húszéves hazai politikai elit az egyedüli okozója a közéleti kultúra hanyatlásának. A felelősség az övék, de a kiváltó okot leginkább a nép és a politikusok közötti adok-kapokban látom.

Van ugye a közel 40 %-os apolitikusnak mondott tömeg, és szerintem a lakosság fele (gy.k. 50 %) ugyanennyire (vagy még jobban) közönyös a köz ügyeinek alakulása iránt, mert megszokásból szavaz a házikedvenc pártra. Temérdek Molnár Gyulába őszintén szerelmes asszony és a Fidesz döntéseket kritika nélkül elfogadó értelmiségivel való találkozás mondatja ezt velem.

Magyarán 10 %-ra tehető az a réteg, aki aktívan érdeklődik a köz ügyei iránt, megpróbálja a pártfüggő magyar médiából és a blogokból kihámozni az igazságot és e szerint véleményt alkotni, vagy szavazni. Az ilyen emberek jelentős része szavaz az LMP-re.

Az LMP-nek tehát elemi érdeke, a küldetése teljesítése: a politikai gondolkodás átalakítása a fent vázolt aktívabb irányba. Hogyan lehetséges ez, ha a programunk megvalósítására vajmi kevés esélyünk van? Egyáltalán lehetséges ez, amikor azzal viccelődnek velem a piacon, hogy azért leszek csak önkormányzati képviselő és nem országgyűlési mert még nem loptam eleget? A kontroll kulcsdialógusa jut eszembe:

"Minket mindenki utál. - Jaj, nem kell ez a mártírkodás! - Nem, semmi gond. Ez tény. Minket mindenki utál."

Valószínű, hogy a jelenlegi politikai elit egy része valóban a közjóért akart tenni amikor elkezdte. De az LMP színre lépéséig tapasztalt forgatókönyv szerint végül az ilyen embereket mindig bedarálták. Ha nem is az ellenfelek, vagy a többi kiégett pártkatona, akkor azok, akikért tenni akart. Az istenadta nép. A nép, aki úgyis jobban tudta róla, hogy lop. Manapság már be is vallják, hogy ők se tennének másként. De már most (mikor csak egy nyavalyás jelölt vagyok), már most is kitüntetett figyelemmel kezelnek, mert ugye "sosem lehet tudni..." "Talán nekünk is jut valami a magáncélra nyúlt közösből." Olyan ez mint amikor a csajod minden ok nélkül féltékenykedik és te komolyan elgondolkozol azon, hogy a tilosban vadászgass, mert akkor legalább jogosan kapnád a balhét.

Ezért jelent történelmi felelősséget az az üzenet, hogy lehet más a politika. Sokan már a "legyen"-re cserélnék az első szót. Ez a folyamat lassú és nagyon ritkán fog látványos, vagy gyors változásokat hozni, hiszen a működés (és a közgondolkodás) gyökereit szeretnénk meggyógyítani. Éppen ezért van komoly tétje az önkormányzati szereplésnek. Helyben jobban észrevehetőek a változások, még akkor is, ha ugyanúgy a fidesz ötletadói, és (kicsit nehezebb) ellensúlyai leszünk itt, mint a parlamentben. Abban lesz a legfontosabb szerepünk, hogy visszaadjuk a hatalmat az emberek kezébe (vö: részvételi költségvetés) s ezzel a hitet abban, hogy Magyarországon a politikusok nem a pénz, hanem a közügyek mellett kötelezték el magukat.

Gajárszki Áron