Beszámoló két hangra a január 20-i testületi ülésről

Gajárszki Áron: A 11. kerületi LMP-frakció első testületi előterjesztését leszavazta a fideszes többség, mert bár elismerték, hogy a főváros nem tesz semmit, úgy ítélték meg, hogy ettől még nem feladatunk megoldásokat keresni arra, hogy emberek halnak meg naponta az utcán - más szóval a hajléktalankérdésre. Az elhúzódó vita végén Molnár László (KDNP)szociális ügyekért felelős alpolgármester kért időt május 31-ig, hogy a fővárosi koncepció ismeretében és az ombudsmanni vizsgálatot követően hozzunk döntést. Ezzel elérték, hogy az idei költségvetésben már ne szerepeljen ez a beruházás.

De haladjunk sorban! Először is volt egy napirend előtti felszólalásom, a hivatalnokok, de leginkább a jegyző védelmében, akit csak úgy tudnának eltávolítani, ha 14 év munka után most ellehetetlenítenek. Ez azonban láthatóan nem akadály a vérmes alpolgármester szemében...

Tisztelt Képviselőtársak!
Az elmúlt negyed évben mi újak felvettük az önkormányzati munka fonalát és elkezdtünk dolgozni a kerületért. Ez idő alatt volt szerencsém megismerni belülről is Magyarország egyik legfelkészültebb hivatali rendszerét. Eddig is büszke voltam az okmányiroda működésére, az élő adásra a testületi ülésekről, vagy az választási extra plakáthelyek egyedülálló kezelésére, de most már a hivatalra is büszke vagyok. A legkisebb kerületi frakció képviselőjeként mindig és mindenhol nyitott ajtókkal és segítőkészséggel találkoztam és szinte valamennyi osztályvezetőt ismerem már.
Főépítész úrral épp felmentése napján volt találkozóm, és elárulta, hogy a kerületben azért dolgoznak kiváló szakemberek, mert meg tudjuk fizetni a tudásukat. Cserébe ők maximálisan  pártatlanok úgy, hogy közben az előírtnál több segítséget adnak meg a képviselőknek. Soros Uniós elnök országként itt lenne az ideje szabadulni az egyik legsúlyosabb csontváztól, amit a rendszerváltás óta nem sikerült eltemetnünk. Nevezetesen, hogy felelős pozíciókba csak pártkatonák, ne adj isten tagok kerülhetnek. Jó lenne, ha a kerület új vezetése tovább vinné azt az általuk elindított gondolatot, hogy országos politikai kérdésekkel helyben ne kampányoljunk. Felelős döntésnek tartanánk, ha nem vennék át az országos gyakorlatot az arcpirító személycserékben. Egyik szemem sír, a másik nevet, hogy a köztársasági elnökünk helyesen írni sem tud. Örülök, mert így a kormány is belátja (ha későn is), hogy van egy határ. Olyan túlkapások ezek, amik pont a nemzeti öntudatot rombolják, illetve hangolják a kormány ellen.

Tisztelt képviselőtársak! A következő napokban döntenünk kell arról, hogy támogatjuk e a jegyző meghurcolását. Én csak úgy tudok minőségi munkát végezni, ha tapasztalt, és a helyi környezetet jól ismerő szakemberekkel konzultálhatok, ezért kérem a Polgármester Urat, hogy állítsa le a bosszúhadjáratot. A főellenség elhullott. A fidesz-KDNP frakciónak lehetősége van keresztényi szellemiségben megbocsátani... Kinek is? Talán tessék koncepciós pert indítani azon választók ellen, akik két ciklusnyi MSZP után most Önöknek szavaztak bizalmat. Hiszen a választói akarat hiányzott eddig az Önök hatalomra kerüléséhez. De jobbat javaslok. Kivételesen nagy választói felhatalmazásukkal élve az új városvezetésnek lehetősége van, arra, hogy ne kicsinyeskedjen, hanem példát mutatva a többi kerület vezetésének továbbra is együtt dolgozzon azokkal a jó szakemberekkel, akiket történetesen más ciklusok idején  neveztek ki.
Tisztelt képviselőtársak! A felgyűlt dühöt nem bölcs dolog bűnbakokra zúdítani. Ez csak árthat a kerületnek, s így Önöknek is. Győztek. Tanuljanak meg partnerként tekinteni egymásra a hivatallal ugyanúgy, ahogy az ellenzékkel is igyekszik a polgármesteri vezetés. Legnagyobb kerületként mindig is Budapest egyik zászlóshajója leszünk.  Mutassunk példát európaiságból azzal, hogy a hivatali szakember nálunk érinthetetlen!

Rögvest ezután a hitelfelvétel lehetőségét kellett megszavazni, ahol a szocialisták nemmel, mi igennel szavaztunk, nem visszaélve a helyzetünkkel, hogy igazából bármit nyomhatunk, a Fidesz mindent eldönt.

Bajomi Iván: A kerületi pénzügyi nehézségeket az előző vezetés gazdálkodási hibáira, illetve a mostani válságra, továbbá a kerületi ingatlaneladást hónapokig lehetetlenné tevő FIDESZ-es magatartásra visszavezető diskurzusba beékeltem két kiegészítést: Egyfelől utaltam arra, hogy a polgármester korábban előterjesztett költségvetési koncepciójába semmilyen távlatosabb vízió nem jelent meg azügyben, hogy miként kellene úgy fejleszteni a kerületet, hogy egyszerre lehessen élhetőbb és gazdasági szempontból fenntarthatóbb a  működése. Javasoltam ennek kapcsán a Duna-part olyatén fejlesztését, amely az egyetemek közelségére építve a konferenciaturizmust állítja előtérbe, és egyúttal a folyót is emberközelségbe hozza. Másfelől jeleztem azt is, hogy a pénzügyi nehézségek a fenti tényezőkön túl abból is következnek, hogy a kormányzat tehetőseket támogató adópolitikája miatt jelentős bevételektől esik el az ország költségvetése.

G.Á. :Ezután sorra következtek a napirendi pontok, amíg el nem jutottunk ez Egér-út mellett fekvő Keserűvíz-források hidrogeolóiai védőidomának módosításához, amit jogszabályi kötelezettség (változás) miatt kellett elvégezni, és mivel csökkent a védőidom területe, parázs vita alakult ki az ingatlanpanamától való állandó rettegés okán. Hiába felelt meg minden kérdésre a jegyző és a környezetvédelmi osztály vezetője és hiába támogattam én is az előterjesztést, még  Iván is csak óvatosan tartózkodott.

 B. I. Az először több MSZP-s képviselő által erőteljesen hangoztatott környezetvédő szempontok fontosságát elismerve e téma kapcsán azt jegyeztem meg, hogy az Apenta és a Ferencz József -források növényritkaságokkal jellemezhető környékét be lehetne/kellene  illeszteni egy olyan távlatosabb környezetvédelmi, fejlesztési koncepcióba, amely egyebek között új kerületen belüli tanösvények létesítését, az állattartást iskolásoknak bemutató városi gazdaság létrehozását tűzné ki célként.

A napirendi pont után következett ama Kupper András-féle előterjesztés megvitatása, hogy kerületünknek 400.000 Ft. erejéig támogassa a közeljövőben a Petőfi Csarnokban megtartandó Csángó-bált. Ennek kapcsán arra hívtam fel a figyelmet, hogy az ülésen már számos információ hangzott el, amely arra utalt, hogy igen nehéz gazdasági helyzetben van a XI. kerület (fontolgatja egy hitelfelvétel szükségességét, csökken a főváros által átengedett források értéke, stb.). A nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva, illetve azt hangoztatva, hogy miután az Önkormányzat döntően alapvetően adójövedelmekből, normatív támogatásokból, illetve pályázati pénzekből gazdálkodik, nem helyénvaló ezeket a pénzeket ilyen - egyébként - nemes célokra áldozni. Arra tettem javaslatot, hogy a kerületi önkormányzati vezetők és önkormányzati képviselők, továbbá a kerületi parlamenti képviselők saját helyi vagy országos költségvetési forrásokból származó jövedelmeik terhére tegyenek önkéntes felajánlásokat, és így teremtődjön elő a 400000 forint. Javaslatomat megrökönyödésről tanúskodó megjegyzések fogadták FIDESZ-es részről. Volt aki azt mondta, bizonyára nem olvastam rendesen az előterjesztést, hiszen abban csupán 400.000 forint szerepel. Meg amúgy is, hamarosan számos ilyen támogatásról dönt majd a kulturális bizottság. Képviselőtestület elé csupán azért került a dolog, mert egy alapítvány kíván támogatni az előterjesztő. Erre föl jeleztem, hogy bár szemüveges vagyok, olvasni még tudok, és éppen az összeg nagyságrendje miatt gondoltam azt, hogy ez a pénz felajánlásokból is összeszedhető. Gyorgyevics Miklós képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a kerületi KDNP-szervezet csángó gyerekek nyaraltatását támogatja, és ha kívánom, én is kaphatok befizetési csekket. E riposzttal sikerült ügyesen háttérbe szorítania javaslatomat, mely arra irányult, hogy a helyi politika elit tagjai saját zsebükbe nyúlva (és ne közpénzen) támogassák a Csángó Bált.

G. A.:  A "magyar El Camino" zarándokút projektet előkészítetlensége és 2,8 MFt-os éves költségigénye miatt nem támogattuk, bár nekem tetszett a projekt; amit mindjárt nem is tudott hova rakni Kupper alpolgármester Úr, s gúnyosan megjegyezte, hogy ezek szerint 5 perc alatt is lehet más a politika. Válaszul közöltem, hogy én nem a saját szempontjaimat nézem csak politikusként és ez a projekt nem szolgálná a kerület javát. Egyébként elvi támogatást, a Társulás szabályzata szerinti összeg tizedrészével együtt megszavaznék, ha Kupper úr ezt hajlandó képviselni. A módosító indítványomat 8-an szavazták meg, köztük a polgármester, de sajnos még 15-en voltak a teremben akik nemmel voksoltak.

Végre elérkeztünk az előterjesztésünkhöz, s közel egy órán át vitatkoztunk róla, módosító-módosítókat beadva, már-már az SZMSZ korlátait is túlfeszítve. Küzdöttünk mint malac a jégen és hősi halált haltunk. Közben úgy érzem sikerült néhányszor kiakasztanom a képviselőtestületet, nem utolsósorban a kérdést állandóan elmaszatolni- és a probléma összetettségét felnagyítani akaró Gyorgyevics Miklós Szociális Bizottsági elnök urat (KDNP), ki lényegesen kevesebb szociális érzékenységről tett tanúbizonyságot mint mások. Előterjesztőként már inkább a bizottsági tapasztalataimat mondtam el, bízva benne, hogy akit érdekelt, az elolvasta már a javaslat hátterét képző részletes indoklást.

Az előterjesztés célja, hogy a költségvetésbe már a tervezéskor kerüljön bele egy éjjeli menedékhely létesítésének a költségigénye, hogy  saját hatáskörünkben igyekezzünk felszámolni a 11. kerületben az  utcai hajléktalanságot, mivel a főváros ezt nem teszi meg.
Az eddig megismert képviselői attitűdök alapján úgy érzem, hogy az LMP-s álláspont eltér az eddigi gyakorlattól a képviselői feladatok tekintetében. Mivel én új vagyok, kérem javítsanak ki , ha tévednék! Azt gondolom, hogy feladatunk a nem szavazó emberek (gyermekek, fogyatékkal élők, apolitikusok és hajléktalanok) problémáit is folyamatosan fókuszban tartani. Sőt. Ha valaki nem nyitott minden szembe jövő problémára az inkább csak a társaság miatt jár ide, de valójában eltékozolja a ráruházott felelősséget és a szavazói bizalmát. Az én szememben alapvető hiba, sőt bűn ha egy képviselő nem proaktív. Csak akkor nevezhetünk sikeresnek egy ciklust, ha a polgármester mellett mind a 24 képviselő főállásban problémamegoldó is. Én például problémának élem meg, hogy amikor az otthonom ablakán kinézve csodálom a napkeltét egy pohár gőzölgő tea fölött, akkor tőlem pár száz méterre más embereket csak az életösztön tart még ezen a világon.

Önök szerint történt bármi előrelépés az elmúlt 4-5 évtizedben? Ennyi ideje történt, hogy Faludy György és Oleffson Placid atya a puszta túlélésért küzdött Recsken illetve a Gulágon. Nekik is csak annyi volt a bűnük, hogy nem illeszkedtek a rendszerbe ami a vesztüket akarta. Most is ezrek élnek a társadalmi rendszeren kívül, tehát igenis jogos a kérdés, hogy jobb lett e egyáltalán azóta a világ?

 A bizottsági körben három, fontos észrevétel hangzott még el:

1. A tisztifőorvos szerint az utóbbi években növekszik a patkány, a ruha- és lapostetű bejelentések száma. Sőt, megjelentek az ágyi poloskák is! Ezek szerint a kérdés fokozódó közegészségügyi, sőt járványügyi problémát is jelent.

2. Elfogadom a kritikát, hogy nem lehet egyetlen szervezetet sem kiemelni a többi közül, ezért támogatom, hogy a helyszín kiválasztása után pályáztassuk meg az üzemeltetési feladatok ellátását, ahol a szempontrendszer kidolgozásába és a zsűribe is hívják meg az LMP frakciót. Megjegyzem, hogy a Menedékház Alapítvány volt az egyetlen, amelyik sok odafigyeléssel és némi ráfordítással a tömegszállások korában visszahozta az egyágyas jellegű éjjeli menedékhelyeket, s éppen ezért náluk láttam a garanciáját annak, hogy az utcai hajléktalanok használni is akarják majd a létesítményt.

3. A beruházás költségbecslése nem számol az ingatlan bérbe nem adásából származó kieső bevétellel. Ehhez kapcsolódik, hogy az alpolgármester úr jelezte: 60 MFt-ot nem fog a kerület jelenlegi vezetése megszavazni a hajlék nélkül élő emberek minimális elhelyezésére. Való igaz, egy ilyen létesítmény csak felerészben kötelező önkormányzati feladat, hiszen az éjjeli menedékhelyek kialakítását a kerületnek nem írja elő a jogszabály.

Mindkét felvetésre az a válaszom, hogy ez morális és nem gazdasági kérdés. Nemrég lemondtunk havi 2 MFt bevételről, amikor díjmentessé tettük egy újabb egyházi (így kiemelt normatívából gazdálkodó) iskola üzemeltetését. Két és fél év alatt pontosan akkora összeggel támogatjuk kerületünk 30. iskolájának a megnyitását, mint ami szükséges lenne a második állandó éjjeli menedékhely megnyitásához. Sarkítva a kérdést: beszállunk egy elit iskola finanszírozásába, de sokalljuk a pénzt ha emberéletekről van szó.

Az LMP frakcióban háromféle szavazási mód ismert. Kötelező, erős ajánlás és lelkiismereti. Kérem a tisztelt frakcióvezető urakat, hogy engedjék meg a képviselőiknek a lelkiismereti szavazást ebben a kérdésben!

Mint említettem, a kérdést leszavazták. Amint lesz egy kerületi ingatlan, megkeressük a fővárosi és a 22. kerületi önkormányzatot (ide húzódnak a belvárosból elzavart hajléktalanok), hogy dobják össze az átalakítás költségeit, mi vállaljuk a lakossági egyeztetést és újra a testület elé viszem az ügyet.

B.I. A hajléktalanügyi vitában jeleztem, hogy igen összetett kérdésről van szó, amelynek megoldása is csak összetett lehet. A hajléktalanszálló létesítésén túl azok esetében, akik önálló jövedelemmel rendelkeznek megoldás jelenthet többek között az albérleti lakhatás támogatása. A szociális munkások általnyújtott intenzív segítségnyújtás fontosságát is hangoztattam. Egyben jeleztem krízistervet is kellene létesíteni, mely arról rendelkezne, milyen középületeket kell megnyitni nagy hideg esetén a hajléktalanok előtt. A hajléktalanok közmunkára való fogását javallóknak jeleztem, hogy a közmunka nem valódi megoldás, mert nem vezet sehova. A hajléktalanszállókra be nem menőket elmarasztaló megjegyzés kapcsán jeleztem, hogy a dolgot elsősorban a szálláshelyeken uralkodó emberhez nem méltó körülmények magyarázzák: a zsúfoltság, az elkülönülés lehetetlensége, az értékmegőrzés megoldatlansága, stb. Azoknak, akik amiatt aggódtak, hogy a túl színvonalas megoldások újabb hajléktalanokat vonzanak majd a kerületbe, jeleztem, hogy természetesen igen fontos a kerületek közötti, illetve a kerület és a főváros közötti együttműködés, akárcsak az, hogy a lakhatás ügyében országos szintű programok is szülessenek.

Az ülés végén szó az Irhás-árok átépítése kapcsán foglakozott a testület azzal, hogy a munkálatok gyors elvégzése érdekében egyezségre kell jutni három telektulajdonossal, akik a telkükön túl terjeszkedtek. E konkrét ügy kapcsán jeleztem: általában is foglalkoznia kellene az Önkormányzatnak azzal, hogy a zöldövezeti részeken igen sok telektulajdonos önkényesen elfoglalja, mintegy kisajátítja az elvben  gyalogjárdának szánt területeket.

2011. január 20. - Lehet Más a Politika!