Aki nem jutott hozzá, vagy csak szeretné elolvasni a legutóbbi újbudában megjelent szösszenetem vágatlan verzióját a téli bringázásról, alább megteheti:

Két keréken Budapesten – tévhitek nyomában

Nézzünk szembe a tényekkel: a téli kerékpározás nem egészségtelen. Jómagam a harmadik telemet töltöm kerékpáron és tekertem már hóesésben, meg akkor is, amikor a hőmérő higanyszála 10 fokkal járt a nulla beosztás alatt. Jelenleg néhány száz ember él Budapesten, aki ilyen időben is nekivág, miközben az élhetőbb városokban ezreket láthatunk hóesésben kerekezni, ha az interneten körülnézünk. Tény viszont hogy a járműváltáshoz szükségünk lesz a megfelelő felszerelésre. Ennek összeállításában próbál meg segítséget nyújtani ez az írás.

 A felsőruha legyen minél élénkebb színű és -10 fokig – tapasztalatom szerint – elegendő három réteg: egy hosszú ujjú (sportboltban kapható) ún. aláöltözet, egy polár bélés, és egy vízlepergető-lélegző szövet hegymászó dzseki, melyet jó áron vásárolhatunk meg a munkavédelmi boltokban. Az aláöltözetet persze le kell cserélni ingre vagy blúzra, ha munkába érkezünk, s ilyen esetekre én egy kis törülközőt is magammal viszek. Alulra a jégeralsó farmerrel univerzális kombináció színház, vagy állófogadás kivételével bárhova.  Szeles időben célszerű térdmelegítőt húzni, ami a gyógyászati segédeszközök boltjában kapható gumis térdfixáló formájában.

Kritikus pont a kesztyű. Fázósabb kezűek – mint jómagam – a drága szélálló kerékpáros kesztyűn belül még cérnakesztyűt is viselhetnek, de a futárok nemes egyszerűséggel síkesztyűt hordanak. A bukósisakot ilyenkor is bölcs dolog hordani. Fontos, hogy azt a fejvédőt, ami már kapott kemény ütést, ne hordjuk tovább, bármennyire is nem látszik rajta,  a műanyag szerkezete ugyanis megváltozik az ütéselnyelés során és már sokkal kevésbé lesz hatékony védelem a következő alkalommal.

Ami a paripát illeti, télen praktikusabb típus a városi- vagy a túrakerékpár, a szélesebb gumik és a sárvédő miatt is, hiszen a mellékutak gyakran csúszósak. Jó minőségű fékekre érdemes beruházni, de ezeket rendszeresen takarítani is kell.

Lakatügyben sokak keserű tapasztalata, hogy nem elégedhetünk meg egy mutatós sodronyzárral. Ezeket ugyanis egy rossz bicskával öt perc alatt le lehet vágni (nem vicc!). Csak a lánc vagy az U-lakat, amit biztonságosnak lehet nevezni, de célszerű megnézni az interneten fellelhető lakatolási útmutatót is.

Aki már kacérkodik egy ideje a kerékpározással, de fél az autósoktól, az keresse fel bátran a kerékpáros klub honlapját. Általában havonta egyszer, vasárnaponként „bebiciklizést” tartanak a klub veteránjai a város több pontján, ahol a forgalomban való biztonságos közlekedés elméletét és gyakorlatát oktatják az érdeklődőknek. Néhány tippet azért én is megosztanék:

Célszerű az út szélén parkoló kocsisortól legalább 1 méteres távolságot tartani, hogy a figyelmetlen ajtónyitás ne veszélyeztessen, a forgalom oldaláról pedig ne tudjanak „kicentizni” minket. Haladó városi kerékpárosok rendszerint a két forgalmi sáv között csorognak előre a pirosig, mivel itt rendszerint több a hely, mint az út szélén, és már a KRESZ sem ír elő szoros jobbratartási kötelezettséget.

Végezetül pedig a kerékpárosok nevében kérem a többi városlakót, aki volán mögött ül, hogy ne általánosítson. Az agresszív autósok számához képest mindig kisebbségben lesznek az őrült kerékpárosok. De ettől még mindkét csoport veszélyezteti a közlekedőket, s az egyetlen jó megoldás a türelem: közúton nincs helye sem kivagyiságnak, sem nevelő célú leszorításnak… mert mindenkit hazavárnak.

 Gajárszki Áron

képviselő és kerékpáros közlekedő