Az októberi filmklub igazi unikumként csalogatta a pénzügyi válság miatt borongókat, mivel egy a hazai mozikban nem játszott tényfeltáró filmet néztünk és vitattunk meg nagyjából százan. A várakozás nagy volt és úgy érzem nem kellett csalódnunk: a tisztább képben egy kicsit mindenki újragondolhatta a jövőjét...

A vita érdekes volt és bár Pogátsa Zoltán (Pogi) kiváló alternatív közgazdászként, nagy rutinnal adott elő, a neoliberális (vagy éppen konzervatívabb) szekció is kellő súllyal képviseltetve volt, mivel Schneidler Tamás is (hobbyból) rendkívül tájékozott volt a világgazdasági folyamatokkal kapcsolatban.

Megpróbálom röviden összefoglalni a két és fél órás vitát, mely során még 23:30-kor is kérdéseket tett fel a vendégsereg. Az általam ajánlott rövid de fontos kiadványt a CEEweb készítette, és azt fejtegeti, hogy igazából pont a gazdasági növekedés szent tehene áll a társadalmi jólét útjában. Pogi gyakran hivatkozott a sokak által méltatott blogjára és facebook oldalára, ahova karikatúráktól kezdve a könyvajánlókon át, napi elemzések is rendszeresen felkerülnek.

Először megvitattuk a látottakat. A vendégek egyetértettek abban, hogy a film hiteles, viszont a pénzügyi válság történetének csak egy kis szeletét mutatja be. Pogi szerint már a 70'-es évek óta romlik az életszínvonal, mivel csak abban az évtizedben 8 válság volt ami jelentősen megdrágította az életet. Így válságok sorozatán keresztül jutottunk idáig és várható volt, hogy drámaibb válságok is ránk fognak köszönteni. Tamás ezzel szemben a kapitalizmus szerves fejlődésében alapvető jelentőséget tulajdonított a válságoknak, amiket nem is lehet elkerülni. Egyúttal felhívta a figyelmet, hogy a csillagászati összegű felhalmozott kínai, indiai és más ázsiai valutatartalékok amerikai bankokba történő befektetése volt a válság egyik indukálója. Ugyanis ezt az óriási tőkét az amerikai bankok hitelekbe kihelyezve igyekeztek megmozgatni, s ez indította el az ingatlan lufi felfúvódását.

A lehetséges jövőképeknél Pogi vázolta, hogy Görögország csődje már nem kérdés, csak a hogyanja, s egyelőre nagyon valószínű, hogy rántja magával Olasz- és Spanyolhont is ami nagyjából az eurózóna végét is jelentheti egyben. No itt maradt állva a légy a levegőben, s a lehetséges kiutaknál Zoli szerint a legfontosabb a foglalkoztatás növelése volna. Amíg itt nincs előrelépés, addig kiszolgáltatottak leszünk, de a teljes helyzetelemzés visszaköszön egy mai cikkében. Az egész helyzetben az a tragikomikus, hogy ezek az országok zömmel egymásnak tartoznak, tehát a tartozások kölcsönös semmissé tétele megoldhatná a helyzetet, azonban ez nem megoldható. (Talán túl sok kiváltságost érintene hátrányosan.)

Az újabb paksi erőmű vs. megújuló erőforrásokba, energiahatékonyságba invesztálás kellően izgalmas példa volt egy fenntarthatóbb gazdaságra. Annyira beindította a közönséget, hogy jövőre mindenképp tartunk egy atom kontra megújulók filmklubot...