Gondoltam belépnék a Vitézi rendbe, ha biztosan tudnám, hogy vannak közös céljaink, s lám szembejött ma velem a sátruk a szombati piacozás után. Hamar lehangolt az életnagyságú Horthy-poszter, meg a gyűjtés a szoborra, de csak megálltam beszélgetni, mert aktív, tenni akaró emberek - köztük több kerületi ismerős is - ücsörgött a sátorban. 

Kiderült, hogy a tagsághoz egy vitéz felmenőt kell igazolni, akit húsdarálóba küldetek gonosz népvezérek hősi halált halt, vagy dicsőséget szerzett (sok szerencsétlen közembert lemészárolt) a hazájának valamelyik világégés során. Szerencsére nem volt ilyen, nagyapám kézfogását Mussolinivel pedig nem tudták azonnal elhelyezni a vitézségmérőn. Viszont ha a fenti mondat igaz lenne rám, akkor akár nyaktól lefelé bénán, vagy éppen elvetemült cselszövőként is vitézzé válhatnék úgy tűnik. Így viszont a bírák jó eséllyel elutasítanák a kérelmemet, hiába fogdosom a rablókat, építtetek járdát, vagy szervezek kiállítást.

Amúgy alapból engem nem taszít a gondolat, hogy akik úgy érzik, hogy nagyon tökös sej-haj legények, azok tömörüljenek és találjanak ki elismerésre méltó csuhajde hetyke elfoglaltságokat maguknak, sőt akár parádézzanak is. A militista hajlamokat kiiratni nem lehet, de kezelni igen. A baj ott kezdődik, hogy egy megosztó történelmi személyhez kötik az egész rendet, állandó magyarázkodásra kényszerülve emiatt. Spirituális szempontból sem szerencsés dolog egy olyan személyt választani példaképnek, aki nem tudta az országa függetlenségét megőrizni, de előtte még jól meg is hurcolta a saját népét. Ha ne adj' Isten összejön a Horthy lovasszobor a Sándor-palota előtt, az biztosan nem lesz jó senkinek, még nekik sem. Nem is kezeltem le, a 8 kilónyi érdemrenddel, tábornoki kabátban megérkező vezérükkel, bár többeknek elfátyolosodott a szeme. Aki ezt nem látja be az nem jó vezető még egy botcsinálta rend élére sem, amelyik a jellem helyett a származást nézi. 

A sátor amúgy valamilyen JOBBIK-közeli családi napon, a Bikás-parkban került elém, ami nagyon lehangolt mert nekünk LMP-seknek esélyünk sincs még ilyen rendezvényekre, ahol mi nem, csak az ideológia jelenik meg. Itt vannak íjászok, tarsolyverők, késesek, ősmagyar lekvárok, patkókovácsolók (nem tudom, patkolni is tudnak e), gázszerelő (komolyan), ősmagyar kürtöskalács, rovásírásos kerámiák, ostorpattogtatás a színpadnál és még talán gumiturul árus is. Közben ugyanezen a napon Csókakövet műveleti területté nyilvánították, a Hősök terén és Dunaföldváron pedig avattak is Magyar Gárdistákat, annak ellenére, hogy a masírszervezetet betiltották. Ha tovább nő a közöny a politika iránt, a JOBBIK választást nyerhet 2014-ben. Túl nagy és túl fanatikus a tábora, akik nem hiszik el, hogy teljesen alkalmatlanok a kormányzásra, amíg ki nem próbálhatják...

Édes hazám, mi lesz véled?