A bizottság többi ragjával egyetemben én is támogattam a létszámemeléssel, illetve az osztálybontással kapcsolatos döntést. Ugyanakkor jeleztem, nem szerencsés, hogy az előterjesztéshez egy olyan listát mellékeltek, amelyen nem csak különféle súlyos fogyatékosságok megnevezése, hanem a gyermekek neve is szerepelt.  

Szavaimnak először semmi visszhangja nem volt. Mikor jeleztem, várnék valamilyen reakciót észrevételemre, az önkormányzat munkatársai elmondták, hogy szabálytalanság ugyan nem történt, hisz a bizottság tagjai titoktartásra kötelezettek, de valóban helyesebb lenne, ha a névsort csak az önkormányzat hivatalában tekinthetnék meg a bizottság tagjai. Ezután Molnár László alpolgármester is hozzászólt, és elmondta, valószínűleg nem fogjuk elhinni, de az ülésre jövet neki is eszébe jutott, nem helyes közszemlére tenni a neveket. Ezek után kénytelen voltam újra szót kérni és jelezni, nagyon téved az alpolgármester úr, hisz, noha nem ugyanazokban a színekben politizálunk, nekem eszembe sem jutott kétségbe vonni az általa mondottak igazságtartalmát.

A hivatalos napirendi pont megtárgyalása után rövid tájékoztatást kaptunk az alpolgármestertől és a hivatal munkatársaitól arról, hogy milyen változások következnek az új köznevelési törvény elfogadásából. Elmondták, hogy kerületünknek már a közeljövőben nyilatkoznia kell arról, hogy vállalja-e az állami kézbe átmenő iskolák épületeinek és berendezéseinek fenntartását. Kiderült, hogy az újbudai vezetésnek úgy kell majd szeptember végéig állást foglalnia ebben a kérdésben, hogy sem jövő évi bevételeiről, sem a fenntartással kapcsolatos kiadásokról nem állnak majd rendelkezésére adatok. A tájékoztatásból az is kiderült, hogy az iskolák újraállamosításával kapcsolatos számítások, akárcsak a szabályozás megannyi fontos részlete mind a mai napig nem ismertek. A kerületi döntéshozókat láthatóan zavarja a bizonytalanság, folyton a közlönyöket bújják, várva az új rendeletek megjelenését.

E napirenden kívül tárgyalt kérdéskör kapcsán is szót kértem, és elmondtam, a mai bizonytalanság, illetve fejetlenség annak a következménye, hogy a 2010-ben hatalomra került kormányzat egy sor olyan radikális változtatást foganatosított, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a helyi közösségek, az őket képviselő önkormányzatok, a különféle szakszervezetek, szakmai szervezetek érdemben bekapcsolódjanak az oktatással kapcsolatos döntésfolyamatokba, így annak meghatározásába, hogy milyen iskolák működjenek egy településen.  Jeleztem, hogy a változások nyomán a franciaországihoz hasonló helyzet lesz majd jellemző, hisz a hagyományos közigazgatástól elkülönült tankerületi rendszert hoznak létre. Ez nem is csoda, hisz Hoffmann Rózsa az orosz mellett francia szakon szerzett diplomát. Ugyanakkor sajnálatos módon egy olyan rendszert vezetnek most be, amely idejétmúltnak mondható, hisz Franciaországban jó ideje már helyi szinten is vannak olyan tanácskozótestületek, melyek tagjaiként a szülök, tanárok, helyi közösségek képviselői is véleményt nyilváníthatnak az oktatással kapcsolatos kérdésekről. A franciaországi változások irányát az is jelzi, hogy az egykori államinak nevezett iskolákat újabban már helyi közintézményként tartják számon.

Szavaimra reagálva a bizottság egyik tagja jelezte, hogy a mostani változásokat egy jelentős parlamenti felhatalmazással rendelkező kormányzat hajtja végre egy olyan korszakot követően, amelyre megannyi anyagi és egyéb probléma volt jellemző. E felszólalás kapcsán  csak annyit jegyeztem meg, ha valós problémákról beszélt is az előttem szóló, az alkalmazott megoldások semmiképp sem mutatnak jó irányba.

Bajomi Iván önkormányzati képviselő (LMP)

Az oktatási bizottság alelnöke