Eddig nem kommentáltam a Szentimrevárosi Lokálpatrióták blogját, mert azzal, hogy az Újbuda c. polgármesteri propagandakiadvány helyi lap negatív párjaként működnek, segítik a helyiek "kiegyensúlyozott tájékozódását". Tudjuk, a médiatörvény hatálybalépése óta ez fontos dolog... A múlt héten a fenti blog olyan cikket közölt, ami konkrétan visszaél a birtokába jutott információval, s ahelyett, hogy a valóságot próbálná bemutatni, inkább csak összezavarni igyekszik a választókat. Ezért úgy döntöttem, hogy felelős politikusként most közbe kell lépnem és le kell írnom a valóságot. Ezt követeli az információhoz való hozzáférés joga és a választók tisztelete, magyarán hogy Önöket valaki végre hitelesen tájékoztassa. 

1. Nincsenek Szentimrevárosi Lokálpatrióták. Az egész blog a szocialista párt egyik eszköze ahhoz, hogy megágyazzanak Molnár Gyula '14-es nagy visszatérésének. Lássuk be ez a Fideszes ún. ""városvezetés"" tálcán kínálja a lehetőséget egy rátermett vezetőnek a cserére. Képviselőként minden információm megvolt ahhoz, hogy idejekorán felismerjem: ezt a blogot az ún. szocialista párt tagjai és szimpatizánsai csinálják. Az egyes témák egy időben szerepeltek az MSZP frakcióvezetőjének és tagjainak felszólalásaiban, interpellációiban valamint a blog hasábjain is. Ezen túlmenően a hangulat és a retorika mindenféle összehasonlító nyomozásnál egyértelműbben árulkodott. Ilyen szinten haragudni a másikra csak hosszú évek gondosan ápolt és dédelgetett gyűlölsége után tud az ember. 

2. Nemrég a fenti blog lehozott egy cikket, mely szerint Rimóczi Imre FIDESZ-kabinettanácsadó 6 évvel korábban még MSZP-polgármesterjelölt volt a majd' hétezres lakosságú Fegyverneken. Még ez is rendben lett volna, hiszen mindenki szeret pikáns részleteket megtudni a hatalmasokról, s ha már egy zaftos-lovas szexbotrányt nem találtak, hát jó lesz a szamár is.
Ám amikor elkezdenek hetet-havat összehordani azért, hogy eltereljék az információ legvalószínűbb forrásáról és a hír jelentéktelenségéről a gyanút, no az már ciki. Idézem:

Vajon kinevezői, támogatói tudtak eme életpályáról? MSZP-s jelöltből hogyan lett valaki bőszen "elmúltnyolcévező", visszafelé mutogató, az előző vezetéshez kötődő (vagy csak annak hitt) dolgozók könyörtelen kirúgója?
Tudta-e Hoffmann Tamás és helyettese, Jelen Tamás, hogy pártfogoltjuk ilyen múlttal rendelkezik? Tudták-e a Fidesz helyi vezetői mindezt?
De az is lehet, hogy Rimóczi Imre az MSZP beépített ügynöke? Ő akadályozza az egyébként tehetséges Hoffmann Tamást és csapatát abban hogy bármi pozitív dolog történjen a kerületben, ezzel is az MSZP malmára hajtva a vizet majd a 2014-es választásokon? Ő lenne a felelős a blogunkon már tárgyalt plagizálásért, katonásdinak, ZP botrányért? Vagy lehet, hogy Ő járt közben az azeri baltás gyilkosért is?
Várjuk a válaszokat! Információink szerint a nem csak mi, de a kerületi FIDESZ egy része is magyarázatot követel. Hoffmann Tamás pártbeli helyzete gyengülni látszik, többen lemondását követelik. Vajon a FIDESZ belső játszmáinak megint a kerületi lakosok lesznek a vesztesei? A párton/frakción belüli ellenségeskedés az eddigi döntésképtelenséget és az ebből következő eredménytelenséget csak tetézi.

Ilyenkor azt mondja egy LMP-s, hogy eddig és ne tovább. Tehát: Rimóczi úr nem az MSZP titkos fegyvere, hanem egy ügyes karrierista, aki nem átallt pártot váltani a hatalom ígéretéért. Szabadjon megjegyeznem, hogy több volt MSZMP tag ül a FIDESZ padsoraiban az Ország Házában mint az MSZP-nél vagy a Jobbiknál. Így aztán azt a tényt problémává fújni, hogy egy volt MSZP-jelölt, most Fideszes élethalálura tanácsadó és ehhez gyártani valami ködös okoskodást, hát az béna hazugság és a választók szándékos félrevezetése. Nem kicsit, nagyon. 

3. A cikk sokkal inkább hangulatot kelt, mint leleplez valami disznóságot. Ha így tenne, bizonyára a válaszcsapás sem maradna el, de itt kérem kéz kezet most, amióta világ a világ. Beszédes példa, hogy amikor a 2010-es őszi választási hajrában kiderült, hogy a Fidesz egy köztörvényest (sikkasztásért jogerősen elítélt képviselőt) indít újra a kampányban, az MSZP nem kongatta meg a vészharangot. Mint mondták: féltek, hogy akkor róluk is kitálalnak egyet és mást. Mi viszont nem tudtunk akkor megbizonyosodni több forrásból is a hír valóságtartalmáról, így aztán végül nem álltunk bele egy lejáratásba, mindjárt az első kampányunkban. Azóta sem tudom, hogy jól döntöttünk e, mert az úriembert megválasztották képviselőnek és hétezer ember nevében szól a testületi üléseken...

Nekem sokkoló volt, amikor képviselőként erről, és még temérdek másik piszkos (vagy annak látszó) ügyről tudomást szereztem. A dél-budai LMP-sekkel végül oda jutottunk, hogy csak a valóban kritikus ügyeket sajtózzuk meg, s nem növeljük a politikától való elfordulást olyan - amúgy teljesen jogos - lejárató ügyekkel, amiknek nem lehet érdemi következménye.  Ugyanis mi nem az emberek frusztrációjából nyert olcsó politikai tőkével szeretnénk hatalomra kerülni, hanem hosszú távú víziónk van a város felelős vezetéséről, ahol az ellenzéknek fontos kiegyensúlyozó (és nem mocskoló) szerepe van, s a lakosságot valóban bevonjuk a döntések előkészítésébe. Az idézett cikk amúgy egyetlen dolgot valóban szépen megvilágít: Nincs valódi határ a narancs és a vörös oldal között. Az egész politikai elit nagyjából narancsvörös és annak barna rothadása, a Jobbik. Az esetenként nemtelenné váló viták és gyakran kicsinyes vagdalkozások mögött sokkal több cinkos összekacsintás lapul, mint az bármelyik választó gyomra be bírná fogadni, ha tudná.

Az LMP álláspontja szerint éppen ezért a teljes politikai elit cserére szorul, mert hiteltelenné vált és nem is akar igazából a modern város- és országvezetés kihívásaival szembenézni. Ez nem kis feladat, sőt józanul mérlegelve az út még mindig járhatatlanul nehéznek tűnik. Ezzel együtt azonban ez az egyetlen helyes út, így ezen kell végigmennünk. Őszintén remélem, hogy mi csak az úttörők és nem az egyetlenek vagyunk azok között, akik ezt felismerték.

Gajárszki Áron

képviselő