A rövid hír: Pongrácz Gergelyt, az egyetlen ellenzéki (LMP-s) tagot menesztik a BKK igazgatóságból, valamint hoznak három új tagot, hogy „szakmailag megerősítsék” a BKK-t. A tények: három, városi közlekedéshez nem sok, Tarlós Istvánhoz annál több szállal kötődő szakember jön, ezzel új fejezetébe lép a főpolgármester háborúja Vitézy Dávid ellen. Hogy ehhez miért kellett kirúgni az egyetlen ellenzékit, és hogy távozó tagként hogy látom a BKK múltját, jelenét és jövőjét, arról szól az alábbi írás.

Az eredeti cikk: http://www.megminden.hu/?p=586

A ciklus elején egy gentleman’s agreement révén kerültem a BKK igazgatóságába: a Tarlós Istvánnal felálló városvezetés, demonstrálni akarván az átláthatóság iránti elkötelezettségét, az ellenzéknek adott egyes helyeket a nagyobb fővárosi cégek vezető testületeiben. Ez a szépen hangzó elv szerdáig tartott: a kampányra ráforduló, közben egymással is marakodó fővárosi Fideszből elfogytak a gentlemanek.

A leváltásom lehetséges okairól

A leváltásomhoz vezető út nagyon egyszerűen megérthető, nem egy bonyolult konspirációs ügy: a Tarlós-Vitézy harc újabb állomásához érkeztünk. Eddig a főpolgármester – miután Vitézy-t nem tudta megbuktatni – különböző „szelíd” eszközökkel akart befolyást gyakorolni a BKK-ra, mostanában azonban mintha elfogyott volna a türelme. Először kioktató nyílt levelet írt Vitézynek (saját alkalmazottjának) az autósbarát intézkedések fontosságáról, most pedig saját emberein keresztül átvenné a hatalmat a cég igazgatóságában.

Az igazgatóságot ezért kellett hét fősre duzzasztani, ennek semmiféle egyéb indoka nincs (azaz a Tarlós-Vitézy meccs újabb plusz 10 millióba kerül a fővárosnak). De plusz két fő még nem lett volna elég: a főpolgármesternek eddig csak egy olyan embere volt a testületben, akit saját emberének tarthatott. Márpedig három tag még mindig kerülhet kisebbségbe. „A fene sem akar ilyen rizikót” – gondolhatta Tarlós. Innen nézve már nyilvánvaló a megoldás: a saját pártja előtt a legkevésbé problémás az ellenzéki tag félreállítása.

Talán az is benne volt a döntésben, hogy az ellenzék ne szemlélhesse testközelből a választásokra nyilván felpörgő, esetleg néha kissé túlárazottra sikeredő beruházásokat.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy én közlekedéspolitikailag köztudottan még a BKK által elért eredményeket is keveslem, és ha lehetőségem lenne rá, sokkal többet tennék a tömegközlekedés, a gyalogosok és a kerékpárosok helyzetbe hozásáért, egyebek mellett dugódíjjal, forgalomkorlátozásokkal (pl. pesti alsó rakpart), az agglomerációra kiterjedő, egységes, zónás jegyrendszerrel, vagy a vasút városon belül betöltött szerepének erősítésével. Ez merőben ellentmond mindennek, amit Tarlós mostanában képvisel.

Tanulságos három év: sikerek, kudarcok

Ha visszatekintek, tanulságos három évet látok. Tanulságos, hogy a kezdeti lelkesedést miként váltotta fel részben a profizmus, részben a fásult bürokrácia. Tanulságos, hogy fordult el a fővárosi Fidesz szépen lassan az eredeti közlekedési koncepciótól, és az is tanulságos, hogy tudta megőrizni a BKV a politikai befolyását, elgáncsolva például a buszágazat leválasztását.

És hogy mit sikerült elérnem, mire lehetek büszke ebből a három évből?

Három dologban biztos vagyok. A Móricz Zsigmond körtér sorsa máshogy alakult volna nélkülünk. Az eredeti tervek a Fehérvári út teljes visszanyitásával számoltak – aminek semmi értelme, hiszen a Karinthy torkolatában először a gyalogosokon, aztán a Karinthy-Villányi irány folyamatos kocsisorán kéne átverekednie magát a Fehérvári úton érkezőknek.

A második siker az LMP-s tarifareform-javaslat egyetlen, végül megvalósult terméke, az 5/30-as jegy bevezetése, ami a tömegközlekedést nem napi szinten használóknak ad tömb-napijegyet a sima napijegyhez képest kb. féláron.

A harmadik, talán a legkevésbé látványos, mégis szakmailag a legnagyobb harcot hozó kérdéskör a 3-as metró déli, ferihegyi meghosszabbítására adott LMP-s javaslat beszavazása volt az EU-s támogatással zajló, hivatalos előkészítési projektbe. Ennek értelmében kötelezően vizsgálni kell a metró vasútra történő kijárását, amellyel kapcsolatban az LMP 2011-ben dolgozta ki javaslatát:
http://budapest.lehetmas.hu/hirek/725/2014-ben-mar-a-liszt-ferenc-repuloterig-jarhatna-a-3-as-metro/

Persze ellenzéki jelöltként a sorsom legtöbbször a vita utáni egyértelmű leszavazás volt. Ez történt a 150 új busz ügyében, ahol sokalltam a kilométerdíjat (csuklósnál 800 Ft, szólónál 660 Ft), a villamosok ügyében, ahol el akartam érni, hogy a keleti (lengyel, cseh) gyártókat nem kizáró feltételek legyenek, vagy a százlábú híd ügyében, ahol az eredeti becsléseket jóval meghaladó díjjal nyerte el végül a kivitelezést a Közgép által vezetett konzorcium.

Mit hoz a jövő a fővárosi közlekedésben? Nehéz optimistának lenni…

Belülről látva a BKK-t jó volt ránézni a talán még mindig lelkes, fiatal csapatra, de rossz volt látni, hogy a kemény terhelés miatti elfásulás, megúszásra játszás már náluk is felütötte a fejét. Jó látni a szakmai kompetenciát, azt, hogy jórészt végre 21. századi alapelveket magáénak valló csapat irányítja a város közlekedését, de rossz látni azt, hogy a bürokrácia, a felelősségtologatás, a határidők folyamatos be nem tartásának kimagyarázása is egyre erőteljesebben jelen van.

Őszintén kíváncsi vagyok a BKK jövőjére. Sajnos a mostani fővárosi szavazás eredménye nem sok jót ígér. Tarlós nyíltan az induló szakmai alapelvek megváltoztatására, „autósbarát” fordulatra akarja rákényszeríteni a BKK-t, miközben a Jobbik és a szocik hangosan üvöltve, vagy színfalak mögött suttogva a cég kinyírását kívánják. Lassan úgy néz ki, hogy a közlekedési szövetség, mint alapelv, és a BKK, mint ennek az alapelvnek – meglehet, tökéletlen – megvalósítása csak a zöldeknek fontos. Hogy meg tudjuk-e védeni ezeket a város élhetősége szempontjából fontos alapelveket, az majd legkésőbb 2014-ben kiderül.