A Rádió Q műsorvezetője a világfájdalomig szomorú volt ma reggel, amiért kiderült ez a Simon 240 Gábor ügy. Az már az ő személyes tragédiája volt, hogy ezzel a stílusú műsorvezetéssel nem lehet feldolgozni az ilyen kríziseket. 

 Sokan „balról” újabb szoci összeesküvést láttak benne. Gyurcsányoztak, Mesterházy titkos ellenlábasoztak és a többi. Mások a Magyar Nemzet időzítésében láttak ördögi tervszerűséget, hiszen Mesterházy  épp ámerikában van. (S ha itthon lenne mi változna? Eltüntetné azt a 240 milkát? J) De az Index is gyanús, hiszen hú de részletező cikket írtak. „Persze mert ők tájékozódnak. Találkoznak emberekkel  egy kávézóban...” –  a cinikus felhangot, mely azt sugallja: tudjukmihogyanismennekezekadolgok sajnos nem tudom monitoron megjeleníteni.  Sokak azt mondták, hogy nőben nem lehet megbízni, meg házastársban sem, itt a műsorvezető megvédte a szebbik nemet, saját párját állítva például, akiért ő tűzbe is menne. Attól tartok Fiala még nem látott olyan embert amelyiket úgy Isten- (ördög?)igazából elragadta a szenvedély. Tudjuk a legvadabb szerelem bölcsője lehet a legvadabb gyűlöletnek. Lehet, hogy Simon mindössze annyit hibázott, hogy élete szerelmét vette el élete nője helyett. A kettő nem lehet azonos. De csapongok. Simon amúgy sem ekkor hibázott, hanem amikor elfelejtett bevallani 240 millió forintot. Ha cinikus vagyok azt mondom, hogy akkor hibázott amikor a közügyek iránti elkötelezettsége miatt a szocialista pártba lépett be. De könnyű ítélkezni. Az igazság az, hogy ha nem születik meg az LMP, talán én is beléptem volna a szocikhoz (vagy egy másik ciki pártba). Nézzük inkább Fialát, én most nem számítok:

Az értelmes betelefonálókra „Nem azzal kellene foglalkozni, hogy loptak?” rendszerint nem is reagált Jánosunk. Amikor azonban rászabadultak a kárörvendő jobber trollok, ezeket már nagy rutinnal (és kevés konstruktivitással) tromfolta le, még akkor is, ha menthetőnek tűntek.  Igenis voltak olyan emberek, akikkel lehetett volna (mások okulására) vitázni, még akkor is ha kicsit magas lóról beszéltek. (Van olyan betelefonáló aki nem a saját egója rabja?) Azzal kapcsolatban erősen szkeptikus vagyok, hogy egy ún. baloldali műsorba betelefonáló ún. jobboldali szavazók bármiben is nyitottak lennének, de egy politizálós műsorvezető (ha nem csak önfényezni akar) legyen optimista. Mindhalálig.

Tanulság? A kemény magok (beleértve a holdudvarbeli műsorvezetőket is) nem csak politikai értelemben, de pszichológiai szempontból is reménytelenek. A meccset az objektivitást szomjazó bizonytalanok megnyerésére játsszák idén is, akik meg kevésbé hallgatnak ilyen műsorokat, ill. ha hallgatnak is, hamar átkapcsolnak.  Mert másképp kellene beszélgetni a politikáról. Ha magunkba nézünk láthatjuk: nem az az újdonság az ügy kapcsán, ami napvilágra kiderült, vagy hogy emiatt esélytelenebbé vált a Fidesz leváltása. Hanem az, hogy a politikai közbeszéd jottányit sem javult. Annak ellenére, hogy 4 évig dúlt a 2/3, ahova épp a szekértáborozás vezetett minket; semmit sem tanultak a balos (vagy Fidesz protest) véleményvezérek.

Fiala katarzist akart, pedig ez a választás nem hozhat katarzist, ha egy reggeli műsor nem próbál adni valamit. Mondjuk objektivitást, megértést vagy előrelépést a meddő kétpólusú gondolkodásból. Katarzis az lenne, ha végre távolságtartással beszélgetnénk a politikáról és nem hitből hanem tények alapján szavaznánk. Csak így lehet kimozdítani a Fidesz mögé felgyűlt birkanyájat, és elvinni a csalódott emberek tömegeit az urnákhoz.  Szavazzanak. Ha mással nem is, legalább fasszal.