Hol lesz, hol nem lesz, lesz egyszer egy kerület, ahol a vezetőség mindent megtesz annak érdekében, hogy a gazdálkodására kíváncsi polgárok minden adatot egyszerűen meg tudjanak szerezni, hiszen több szem többet lát, és minek titkolózni, ha amúgy is minden rendben van. Hogy a 22. kerületről szólhat-e ez a mese, nemsokára elválik. 

Az ingatlaneladások nyilvánossága

Részsikerekről máris be lehet számolni: az LMP által kezdeményezett fővárosi szabályozás elfogadása után annak egy jelentős részét a XXII. kerületi testület szintén elfogadta, ráadásul egyenesen Fideszes kezdeményezésre. Így kimondatott, hogy minden ingatlanértékesítés szerződésének fel kell kerülnie a kerületi honlapra 4 évre visszamenőleg. Ez már döfi! Csakhogy a fővárosi szabályozás egy igen lényeges része egyelőre kimaradt a konstrukcióból: a kitett adathalmaznak nem kell kereshetőnek lennie. A nem kereshető adatbázis vajon mire jó? 

Kereshetőség nélkül nehéz használható adatbázist csinálni

Ezért a követező testületi ülésre már be is adtam azt a kiegészítő javaslatot, amelynek elfogadásával értelmessé, a fővárosihoz hasonlóvá válhat a szabályozás nálunk is, azaz könnyen kezelhető formában lesznek majd elérhetőek azok az adatok, amelyek alapján látszani fog minden eladott ingatlanról, hogy milyen feltételek mellett kelt el.

A közbeszerzésekre való rálátás lehetősége

Egy kicsit keményebb dió lesz a közbeszerzések kérdése, ami ma lényegében az ellenzék (a valódi) elől elzárt terület. Itt a célunk az, hogy legalább lássuk, hogy mi történik – azt elfogadva, hogy a döntésekbe nem szólhatunk bele. A bele nem szólás amúgy rendben is van; van abban logika, hogy ez a lehetőség és felelősség legyen a mindenkori vezetőké. Az azonban, hogy az ellenzék évente egyszer kap egy összefoglalót, a semminél alig több.

Több lehetséges megoldás is van, így a következő testületi ülésre egy hosszabb javaslatcsomaggal fogok érkezni. Nyilván a legjobb megoldás az volna, ha minden, a testületbe bekerült politikai vagy civil csoport részt vehetne a közbeszerzési bizottság munkájában, mint megfigyelő. Ez egyben szükségtelenné is tenné a ma az ellenzék lekenyerezésére is felhasználható eszközt, a kijelölt szakértői pozíciót, ami nem mellesleg évi tízmilliós költséget jelent az önkormányzatnak – vessük ezt össze azzal, hogy például a civilek rendezvényeire összesen évi 5 millió forint jut! 

Hogy a közbeszerzés biztosan ne közbe' szerzés legyen

Egy másik lehetőség a szerződéskötési moratórium alatt megkapott összegzés, ami világosan leírja az eljárás menetét, a főbb adatokkal (pl. pályázati feltételek, a pályázó cégek és árajánlataik, a kizárások indoklása, végső sorrend). Ez ugyan a beleszólás lehetőségét már nem biztosítja, mégis sokkal jobb ellenőrzést tesz lehetővé, mint a mai rendszer.

És végül javasolni fogom a fenti összegzés nyilvánossá tételét, hiszen ha korrektek a pályázatok, akkor nincs értelme félni a nyilvánosságtól.

Hogy van-e élet az üvegzseben túl – avagy eljutunk-e egyáltalán odáig? Erről fog szólni a következő mesém április 16-án.