Ha az ember kerekesszékben ülve éli a mindennapjait, így közlekedik, jön-megy, akkor az élet dolgaihoz való hozzáállása, látásmódja is másképp alakul.

A hét elején a Nagyszeben tér zöld területét, járófelületeit magas kerítéssel zárták körbe, aminek célja a munkaterület biztosítása. Mint tudjuk, a cél szentesíti az eszközt.

A tízemeletes épületben 4 kerekesszékes személy él. A ház oldalsó bejáratánál a szabványnak megfelelő rámpa van, melyhez közel az egyik mozgássérült autó tulajdonos részére kijelölt parkoló található. Az elkerítésnek köszönhetően nem tudja használni, mivel a Kaptató sétány felől is le van zárva a közlekedés egy különálló kerítéselemmel. Nincs funkciója, csak tőlünk zárja el az utat.

Ezért el kell gurulnunk a ház másik oldalához, ahol van ugyan egy térkövekkel kirakott rámpa, de korántsem szabványnak megfelelő a lejtése. Ráadásul a térkövek, amivel kirakták anno, megsüllyedtek, ettől egy kissé balesetveszélyesnek tűnik, legalábbis számomra. Egyedül nem, csak segítséggel tudom használni. Ahonnan megközelíthető az épület, egy bekötő út, nincs feltüntetve, hogy innen lehet kerülni, akár mentőnek, akár a házban lakóknak, akár a mozgáskorlátozott személyeket szállító BKV mikrobusznak.

Az aszfaltot a tér közepén felverték, kidöntötték a hirdetőoszlopot, és betelepítettek egy mobil WC. –t. Szép piros.

Csak a szél fütyül a kerítéselemek és a bekerített fák között.

Hegyes Judit írása