2016. szeptember 24. Újbuda történetének egyik legsötétebb napja. Innentől kezdve két generáció nő majd fel a Bocskai út mellett, akiknek minimális esélyük lesz az allergiás vagy asztmás panaszok nélküli életre. A kivágott 21 fa ugyanis rengeteg port és kormot kötött meg a lombjával, amit fizikai képtelenség pótolni facsemetékkel. Hogyan történhetett ez?

A BKK hazug kommunikációjával ellentétben a kivágott fák nem voltak betegek vagy sérültek, pusztán annyira megnőttek, hogy kinyomták a szegélykövet a hatsávos úton az autók rovására. Erre három megoldás adódott. A hagyományos, buta megoldás az volt, hogy kivágjuk az útra lógó, illetve ahhoz közel érő fákat, és az úttól távolabb ültetünk sok csemetét, amik 20-30 év múlva némi szerencsével már adnak majd akkora lombot, mint a kivágott egészséges japán akácok és nyárfák adtak. A modern városépítészet - és a BKK által deklarált Balázs Mór terv – azonban éppen a kreativitást és a zöld területek maximális kíméletét hirdeti. Például el lehetett volna tolni a forgalmi sávokat 25 cm-rel a házak felé. Nem gondolom, hogy egyetlen lakó is tiltakozott volna, ha tudja, hogy cserébe megmaradnak a fák, amik eddig segítettek elviselhetővé tenni a nyári napokat. Járdafelület éppenséggel akadt volna hozzá 3-4 méter, amiből elvehetünk. Nem mellesleg a budai belvárosról beszélünk, így az sem lett volna ördögtől való, hogyha a két belső forgalmi sáv szélessége csökken 12-12 cm-t és kirakunk egy 40-es táblát. Mivel rengeteg a lámpa ezen a szakaszon, az áthaladás sebessége lényegében változatlan maradt volna. 

Ezek a javaslatok azonban nem jutottak el a BKK-hoz, mert az újbudai hivatal útvesztőjében már a közvetlen egyeztetés lehetősége is elveszett a két és fél évvel ezelőtti levelezések során. A hivatal akkor csak elvétve továbbította a helyi lakosság és a Levegő Munkacsoport javaslatait, illetve a szokás szerint agyonhallgatott (értsd: sehol meg nem hirdetett) közmeghallgatásnak sem lett gyakorlati haszna. A fakivágási terveket az újbudai környezetvédelmi osztálynak kellett (2015-ben) jóváhagyni hatóságként eljárva, amire nem terjed ki a képviselők döntési jogköre. Ugyanakkor információt még kaphattunk volna, ha időközben Hoffmann Tamás polgármester nem szünteti meg a környezetvédelmi bizottságot. 

Személyes tanulságom az ügyből, hogy sokkal szívósabbnak és szervezettebbnek kell lenni bármilyen információszerzés kapcsán. Ha a témában választ kaptam volna minden levelemre a hivataltól, akkor ez a tragédia talán elkerülhető, vagy mérsékelhető lett volna. Azonban a hivatal mindig a kisebb ellenállás és probléma irányába törekedik, így számos levelem egyszerűen válasz nélkül maradt, amit az intenzív levélforgalom miatt csak későn vettem észre.

A legfőbb tanulság azonban, hogy sem Tarlós, sem Hoffmann nem tiszteli és nem érti egy fa valódi értékét. Budapest fái itt és most javítják a mikroklímát azzal, hogy megkötik a port, párásítanak és árnyékot adnak, továbbá életteret egy csomó (hasznos) állatnak. Egy 50 éves fát fizikai képtelenség pótolni, ugyanis 100 csemetének sincs akkora lombja, mint egyetlen felnőtt fának. Mi itt és most élünk ezen a csodaszép Budapesten, miközben a város nagyobbik részén akkora a por és a zaj, hogy nem elviselhető az élet. Minden egyes fa kivágása a mi életkilátásainkat rontja hetekkel. Ez nem kommunikációs vagy stratégiai kérdés, hanem bölcsesség. No, ez az ami hiányzik most. Nagyon.