A tegnapi naptól az alkotmányozás lesz a téma a parlamentben öt héten át. Érdemes lehet a – közélet iránt nem érzéketlen blogunk hasábjain is  közösen elgondolkodnunk arról, hogyan jutottunk idáig és miért lesz Magyarország III. köztársaságának(?) „egypárti alkotmánya”.

Aki egy kicsit is tud a sorok között olvasni, az tudja, hogy a Fidesz alkotmányozó szerepre készül a választások óta, annak ellenére, hogy erről a lehetőségről a választási kampány során mélyen hallgattak, mint közlekedési rendőr traffipaxa Lázár János lézerblokkolója mellett. Ezért indította az LMP a „Nem erről volt szó” kampányát, hogy ráébresszük az embereket: a közéletben nem igazolható a „ráutaló magatartás”, mert abban hiszünk, hogy mindig, minden körülmények között ki kell bontani az igazság minden részletét.

Fontos tisztázni, hogy az LMP három, egyszerűen teljesíthető feltételt szabott az alkotmányozásban történő részvétele kapcsán, amelyek az elmúlt év tapasztalataiból táplálkoztak: az alkotmánybíróság jogkörének ötletszerű és bosszú-ízű csonkítása; a médiatörvény egyoldalú, a kormánypártot kiszolgáló módosítása; a visszamenőleges hatályú, 98%-os adó kivetése; a 2006-os eseményekkel kapcsolatban született semmisségi törvény. Ezek mind-mind olyan cselekedetek voltak, amelyek azt mutatták, hogy a Fidesz kormányának ugyanúgy nem szándéka a demokratikus jogállam alapvető elveinek tiszteletben tartása, ahogy elődeinek sem volt. Egyetlen különbség, hogy narancsvidék urainak ezt a tevékenységét nem gátolják a kétharmados szabályok.

De lássuk a három feltételt:

1)      Az új alkotmány hatályba lépéséhez vagy megerősítő népszavazásra (és a népszavazásról szóló törvény rendbetételére), vagy pedig a következő ciklus jóváhagyó szavazatára legyen szükség.

A Fidesznek nem lehet komolyan vehető érve a megerősítő népszavazás ellen, hiszen a határon túl élők szavazati jogának kérdésében és a választási sikerükhöz vezető ún. „szociális népszavazás” megszervezése során kívánatosnak tartották a nép hatalomgyakorlásának közvetlen megnyilvánulását. Ha egy képzeletbeli mérlegen az egyik serpenyőbe a fenti két népszavazást tesszük, a másikba pedig az alkotmányról szóló népszavazást, akkor az „alkotmány serpenyője” átszakítaná a padlót.

2)      Térjünk vissza a Fidesz eredeti forgatókönyvéhez és az év végéig készüljön el az új alaptörvény.

Azon túl, hogy a Fidesz eredetileg is egy ilyen ütemtervet támogatott volna, érdemes megfigyelni, hogy egy „mezei” törvény mennyi idő alatt születik meg (gyakran súlyos hibáktól terhelten). A beterjesztéstől számítva legalább 3-4 hét egy tervezet kodifikációja, hiszen szakbizottságokban kell tárgyalni, majd a parlament általános és részletes vitája kerül sorra. Ez a határidő még akkor is szükséges, ha a törvényjavaslatot a manapság oly népszerű egyéni indítványként teszik meg, kikerülve ezzel a társadalmi egyeztetés kötelezettségét Az alkotmányozás nem olyan egyszerű, mint homoktortát készíteni az óvoda udvarán, nem szabad elkapkodni, mert annak eredménye csak sok-sok keserűséggel és nehézséggel fog járni mindenki számára.

3)      Haladéktalanul állítsák helyre az Alkotmánybíróság 2010. októberi 26-a előtti helyzetét és az “alkotmányvédelem legfőbb szabályaihoz csak négyötödös többséggel lehessen hozzányúlni”. Vagyis az alkotmányt ezen túl is 2/3-os többséggel lehessen változtatni, azonban az alkotmány felett őrködő Alkotmánybíróság hatáskörét csak a parlamenti képviselők 80%-ának egyetértése mellett lehessen módosítani.

Erre csak egy idézetet szeretnék itt is beszúrni, amellyel országgyűlési képviselőink szembesítették Orbán Viktort a Parlamentben: „Az alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia vastörvénye (Orbán Viktor, 2007. június 29.)”

A képen érdemes megfigyelni, hogy Németh Zsolt milyen figyelmesen szemléli főnöke papírra vetett szavait.

A következő napokban, hetekben sok helyütt el fog hangzani, hogy az LMP nem konstruktív és nem vesz részt a parlament munkájában, sőt, cserben hagyta választóit. Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy volt egy párt, amely négy teljes éven keresztül bojkottálta a parlamenti munkát a miniszterelnöki megszólalásokkor. Meggyőződésem: okkal, joggal tették, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki ténykedése, különösen a tény, hogy nem volt képes az őszödi beszéd után, felelős politikusként hátrébb lépni, sokat ártott ennek az országnak. Éppen ezért ne vitassák el más pártoktól azt a jogot, hogy a felháborító és a jogállami keretek erodálását eredményező politizálás ellen távolmaradásukkal tüntessenek. Ezt a tevékenységet nem fogjuk legitimálni.

És amikor a Fidesz képviselői megpróbálják összemosni az LMP-t az MSZP-vel, akkor nem történik más, mint a politikai elit eddig uralkodó két osztálya közül az egyik megteszi a szívességet, hogy a másik ne nevezhesse „őfelsége ellenzékének” a formálódó és egyre erősödő zöldek táborát.