A történet ott kezdődik, hogy a Prizma frissen kinevezett Fidesz-párttag vezetője rögvest költséges kampányba kezdett a kerület megtisztítása ügyén. A lehetőség csak az egyéni mandátumú képviselőknek volt adott, hiszen ezzel az ürüggyel csak a fideszes képviselőket kellett reklámozni közpénzen. Olyan emberként, aki nem csak akkor szedi fel a szemetet, amikor látják – és mivel a szomszédaim állandóan lehetőséget adnak nekem a gyakorlásra –, kiharcoltam három plakátot a köztisztaságért felelős Újbuda Prizma vezetőjéből, amely felhívás egy közös szemétszedésre. Ezeket kitűztem annak rendje és módja szerint a három szomszédos toronyházban, berendeltem a szerszámokat, és vártam szombat 16 órát...

Bejött a számításom, mert a 360 lakás lakói közül egyedül állok neki az évtizedes üvegszilánk-, csikk- és műanyagtengert kigyomlálni a gyep közül. Érdekes kontraszt, hogy a szomszédos Mérnök utcában viruló virágoskerteket képesek fenntartani a lakók. Láthatóan elidegenítik a nagy házak az embereket. Persze nem csak ez öli meg a közösségi szellemet, hanem a – bármilyen szerény – magánvagyon is. Az átkosban mindenki egyformán csóró volt és hétvégén együtt szereltek autót, a lépcsőházban közösségi élet zajlott...

Merengésemben egy szabadkozó női hang zavar meg, ami egy középkorú nőhöz tartozik, aki elkésett. Ketten mindjárt könnyebben megy a munka, így a két ház közötti járda és a parkoló közötti részt is végiggereblyézzük. Én összeszedem a nagyobb szemeteket a házak körül, s mire visszaérek már hárman vagyunk. A szomszédos GDF-en épp vizsgáztatás zajlik és egy frissen elrántott srác beállt segíteni, hogy javítson a kedélyén a fizikai munkával. (Egy másikat újra kellett éleszteni és a tűzoltók daruzták le az emeletről, szóval tényleg kemény vizsga lehetett.) Közben muszáj vagyok egy kicsit politizálni a fiúval, és rá kell jönnöm, hogy nem egy, hanem száz fórumot kellene tartanunk, mert az emberek továbbra sem értik, hogy kik vagyunk és mit akarunk. Mikor alkalmi munkatársaim már hazamennek, még elkezdem letakarítani a járda széléről a földet, de ez akkora kuplerájjal jár, hogy féltávnál félbehagyom, és így is örülök hogy sötétedésre rendet tudok rakni, és tíz zsák szemét várja már hétfőn a Prizmás autót.

Apró, de nem lényegtelen tény, hogy már vasárnap délután tiszta szemét a ház környéke. Azt hiszem nem csak sövényt, de embereket is kellene újakat ültetni a környékre...