Két cikket olvastam tegnap, íme a linkjeik:

 

Kivételesen nem az intézkedések tartalmáról, hanem azok népszerűsítéséről gondolkodtam el. Azt kell mondjam, ennek a kormánynak van elképzelése a kommunikációról, még az is elképzelhető, hogy Hugo Chavez módszereit lesték el. Bár ne tették volna…

  

A kormány külön kommunikációs csatornákkal támadja a „zemberek” agysejtjeit. Mert ott van ugye a háborús retorika: „megtámadják Magyarországot”, „víz alatt rugdosnak” „senki sem védte meg a bankokkal szemben az embereket”, „háborúban állunk az államadóssággal” és hasonlók. 

 

De van ám a kormánynak egy másik arca is, ami kínosan ügyel arra, hogy a minimum megkérdőjelezhető döntéseit megmagyarázza a pénzvilág szereplőinek. Ezt a sapkát úgy tűnik, Fellegi Miniszter Úr viseli. Nekem ez a szimpatikusabb hang, nem a kardcsörtetés és fenyegetőzés nagy tekintélyű és elismert nemzetközi intézményekkel, politikusokkal, szervezetekkel szemben.

 

Azon túl, hogy strukturálisan és elvből nem értek egyet a kormány legújabb „országvédelmi tervével” rettentően feszengek a hangnem miatt. Nem szeretnék olyan országban élni, ahol a háborús retorika az ország irányítóinak szájából hangzik nap mint nap. Elegem volt a 2006 és 2010 között az utcán folyó erőszakból, amit a szocialisták bénázása táplált, a Fidesz agressziója szított és a Jobbik tevőleges támogatása hozott az országra. Utáltam, hogy egy nemzeti ünnepet nem ünnepelhetek meg az utcán szabadon és jókedvűen, mert vijjogó szirénákkal és rendőrkordonokkal találkoztam mindenütt. Elvárom a magyar kormánytól, hogy tegye a dolgát, és a kétharmados többségével éljen belátása szerint, tartalmilag pedig majd vitázunk egymással. De elutasítom és megvetem azt a kommunikációs hadjáratot, ami Orbán Viktor és leghűbb papagája, Szijjártó Péter szájából ömlik az országra. Talán minden másképpen lenne, ha nem az elmúlt 8 évben elszenvedett sérelmeikből táplálkozó dühvel kormányoznának, hanem a magyar polgárok, dolgozók felé fordulnának nyílt tekintettel és a valódi nemzeti együttműködés megteremtésén dolgoznának. 

 

Félek, hogy a háborús retorika mélyen beleül honfitársaim fülébe és akkor is ezek a szólamok fognak felcsendülni, amikor azok használata merőben indokolatlan és káros lesz: megtörténhet, hogy a következő választások idején fognak felcsendülni ezek a szólamok és a mostani hadvezérek kerülnek a csatatér másik oldalára. Ezek után irgalomra, empátiára hiába számítanának…