2011. december 23-a mérföldkő. Nem csak a Magyar Köztársaság és a Lehet Más Politika történetében, de Európa történetében is. Az Unió fennállása óta még nem fordult elő, hogy egy tagállamban megszűnjön a demokratikus berendezkedés és forradalmi helyzet álljon elő. Megpróbálom illúziók nélkül átgondolni, hogy mi várható... 

A lenini definíció szerint forradalmi helyzet akkor áll elő, amikor a társadalom alsó, elnyomott osztályai már nem akarnak a régi módon élni, miközben a felsőbb, uralkodó osztály már nem képes a régi módon kormányozni. Az újabb leminősítés annak is a jele, hogy az Orbán-rezsim még akkor is csak a saját hatalmának biztosításával foglalatoskodik, amikor az ország gazdasága éppen összedől. Az egykulcsos adó 2/3-hoz kötése olyan húzás, mintha a zátony! (bóvli!) jelzésre a kapitány kiadná a teljes gőzzel előre parancsot. Ez pontosan azt jelenti, hogy az Orbán-kormány nem képes kormányozni, de ragaszkodik a kormánykerékhez, az utóbbi feltétel tehát adott. Ha nem lenne ennyire hierarchizált a Fidesz, még reménykednék egy belső puccsban, de sajnos erre nincs esély.

A nép egy része mindig elégedetlen, azonban ha az elégedetlenek száma elér egy kritikus tömeget, már meg is van a másik forradalmi feltételünk. A nem szavazók és a Fideszre  szavazók növekvő száma és egy szélsőséges párt Parlamentbe kerülése már vészjelző sziréna volt arra nézvést, hogy az elégedetlenek száma megnőtt. A választások óta lezajlott gazdaságpolitikai intézkedések újabb rétegek lecsúszását eredményezték, és eredményezik a jövőben is. A 2012-es januári áremelések és a közszfréban várható nagymérvű lepítések fogják a tömegek tudtára adni, hogy a boldog új év nekik még nagyobb szegénységet  hozott. Balhé lesz. Hogy mekkora, és mennyire mederben tartott, az elsősorban az ellenzék elfogadottabb felén így a parlamenten kívüli ellenzéken és a Lehet Más a Politikán múlni.

Nagyon jól mondta Vágó Gábor, hogy az ellenzéknek nem jó, ha Gyurcsány Ferenc az arca. Számos okból alkalmatlan arra, hogy egybekovácsolja az új ellenállást. Kétségtelen, hogy a nemzetközi sajtó címoldalainak megszerzésében jelentős szerepe volt a nagy vetélytárs "bebörtönzésének". A forradalomban azonban magunk leszünk. Az EU nem ad és nem is adhat érdemi segítséget a belügyeinkhez. Nekünk, felelős magyar embereknek kell megvívni és megnyerni ezt a csatát a valós demokráciáért. Nem azért mert olyan jó volt az elmúlt 20 év demokráciája, hanem mert lehetett volna sokkal jobb. E csatának azonban vér nélkülinek és irányban tartottnak kell lennie. Ez kulcskérdés, mert egyébként azt a keveset is elveszíthetjük, amit Orbán meghagyott. Szerintem egy ilyen komplex és apró történésekből összeálló eseménysor áttekintésére inkább alkalmas a női psziché. Ne lepődj meg. A nőket számos tulajdonságuk teszi alkalmassá a politikai pályára, amelyek közül talán az a legfontosabb, hogy a lakosság 50%-át hitelesen tudják képviselni. A másik, hogy a közhiedelemmel ellentétben kríziseket is jobban, empatikusabban kezelnek mint a férfiak. Az államcsődön már átesett Izland miniszterelnöke például nő. Mivel esélytelen egy nőt "felépíteni" (értsd: a tömegek számára ismertté, elfogadottá tenni) pár hét alatt, továbbá az ellenzéki megosztottságot sem lehet figyelmen kívül hagyni, számomra a logikus megoldás a több arcú ellenzék.

Nem tudom, hogy ki lehet-e hagyni az új ellenállásból bárkit, aki nem szélsőséges, "csak" tolvaj, vagy beismerten hazug. Félek, hogy nem. Ezzel együtt az összefogásnak nem csak Orbán leváltásáról kell szólnia. Ha csak ennyi történik, nem mozdultunk semerre, jön majd egy másik népvezér és az üres demokrácia. Az összefogásnak kompromisszumra is kell jutnia, hogy milyen programot fog követni: mi lesz a választási javaslata, milyen lesz az alternatív költségvetés satöbbi. Az elmúlt 21 évben minden választást a protest szavazók nyertek meg, és látjuk, hogy mire mentünk ezzel. A jövőben mindenki számára érthető utat kell követnie a változásoknak. Akár választunk, akár lemondatjuk a kormányt, világossá kell tenni, hogy mely alapértékekért szállunk síkra. Az első már megvan: DEMOKRÁCIÁT! 

Gajárszki Áron