„A bizalmatlanság, nyugtalanság és visszavonás okozta általános gazdasági és szociális válság még mindig fennáll és – sajnos – még ma is lehetetlenné teszi hazánk számára, hogy minden erejével a jövőt építő munkához fogjon. A társadalom, a nemzet s a kormány erőfeszítéseinek túlnyomó részét állandóan az az igyekezet tartja lekötve, hogy a nemzet hajóját, a veszélyes szirteket kikerülve, a hullámok fölött tudjuk tartani.”

Ha azt írnám, hogy a fenti idézet az Országgyűlés valamelyik felszólalójától származik, akkor csak talán a szemfülesebbek kérdeznének rá, hogy vajon mire utalhatott a „visszavonással”, talán az IMF-re? „Csendes tenger nem nevel tapasztalt tengerészeket” – hallottuk februárban Orbán Viktor szavait, és egyébként is tudjuk, hogy nem idegenkedik a kormányunk a hajózással kapcsolatos hasonlatoktól. Mielőtt elárulom, hogy kitől származik az idézet, kicsit belemennék, miért gondolom úgy, hogy most, 2012-ben akár azonosulni lehetne a fenti néhány gondolattal.

Válság van. Gazdasági, pénzügyi és sajnos valamiféle morális, pszichikai is. Ezek összessége eredményezi a bizalmatlanságot és a nyugtalanságot, elsősorban a holnappal, a holnaputánnal kapcsolatban. A devizahitelesek, a nyugdíjasok, a segélyen élők, a hajléktalanok és még sorolhatnám, úgy élnek egy, a „működő piacgazdaság” és a „stabil, demokratikus intézményrendszer” feltételeit teljesítő országban [*], hogy egyáltalán nem biztos, hogy van mit enniük a hónap végén..

Úgy gondolom, nyíltan kell beszélnünk, ki kell mondani, ha baj van, vagy ha valami lehetetlenné teszi az ország számára az előrelépést. Persze mindig lehet ködösíteni, a múltban keresni a felelősöket és olyan kérdéseket napirendre tűzni, amelyek elterelik a valódi problémákról a figyelmet, csak azt nem tudom, mihez fog ez vezetni.

A fenti gondolatokat Horthy Miklós mondta 1935. április 30-án, az Országgyűlést megnyitó beszédében. Nem tudom, szerencsés-e vélt vagy valós történelmi párhuzamokról diskurzust kezdeményezni, de ha egyszer már láttuk, hova vezet az út, amire rá kívánunk lépni, akkor talán kétszer is meggondoljuk. Ismételheti a történelem önmagát?

[*] a két fogalom nem azért került idézőjelek közé, mert kétségbe vonnám, hogy a koppenhágai kritériumok teljesülnek, hanem csak nyomatékosítani szerettem volna, hogy papíron a fejlett Nyugathoz tartozunk.