Történt az eset, hogy kis hazánkban éppen az a párt árulta el a közös egyezséget, amelyik oly könnyen minősít másokat vélt vagy valós történelmi / lelki és egyéb sérelmei miatt hazaárulónak. Bő egy éve ugyanis az ellenzék nem ír az Újbuda című lapba, mivel a 120 cenzúrázott karaktert nem érezte egyik párt sem méltányolható ajánlatnak egy közpénzből fenntartott médium esetében. Idáig...

Én elfogadom, hogy  turbómagyar egy türelmetlen népség. Ezért is akar radikális változást. Éppen csak az a ciki, amikor elfelejt szólni a többieknek, hogy "hát most már mi nagyon mondani akarjuk a magunkét, mindegy milyen áron". Kenus versenyző koromban ezt nevezték berajtolásnak. Ilyenkor figyelmeztették a türelmetlen versenyzőt, aztán újra beálltunk a rajtgépbe és rendes verseny során helyére került a csaló.

Ám legyen. Kötélnek állunk, mivel több mint egy évnyi hallgatás sem volt elég, hogy az önkormányzati lap vezetése legalább pironkodni kezdjen amiatt, hogy Simicskó és Hoffmann képeskönyvet nyomtat a közvagyonból. Írunk, bár az ellenzéki erők pár soros véleménynyilvánításait vélhetőleg továbbra is cenzúrázni fogják kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében, hiába képviseljük a kerület szavazópolgárainak bő felét. Írunk, bár Újbuda az utóbbi években folyamatosan lelkendezett akkor is, amikor a kerület zöme épp rosszabbul élt (és él) mint négy éve. Szóval írni fogunk. Ha 100 karaktert, hát annyit. Mi zöldek, ellenszélhez vagyunk szokva. Bízunk benne, hogy ezután azok a szomszédaink, akik tudnak értékelni némi a demokratikus disputát, mostantól nem csak kukabélelésre használják majd a lap közéleti oldalait...

Gajárszki Áron