Logikus igény, hogy egy diktátorral ne puncsoljanak egy demokratikus nemzet képviselői. Ez ugye azért fontos, mert az ilyen körökkel hitelesíthetjük az ő működését, kvázi elismerjük a jogát a sajtószabadság korlátozására és a személyi kultuszra, illetve az esetleges tisztogatásokra. Bár az utóbbi kivételével az Orbán-kormány sem fogja vissza magát, az indíték a riportok tanulsága szerint jó eséllyel a világ 4. legnagyobb földgázkincse lehet. Ez amúgy jó érv is volt a 19-20. században. De az már a múlt...

Persze megint csak a sor végére értünk oda... forrás: kitekinto.hu 

A globalizált világban azok az országok/vállalkozások bukásra vannak ítélve, amik a természeti erőforrások minél gyorsabb felélésére rendezkedtek be. Nem azt állítom, hogy ezek a cégek nem lesznek profitábilisak még évekig. De az tény, hogy olyan mértékben éljük fel a bolygó természeti kincseit, hogy elértük, illetve nyersanyagfajtától függően 0-100 éven belül elérjük a növekedés határait, ahol már sokkal jobban megéri újrahasznosítani és takarékoskodni mint bányászni. Ha valaki ezt nem ismeri fel időben és nem vált, az megszívta. 

A jövő a szerényeké, azoké, akik szerint a kicsi szép és megpróbálják innovatív úton minimalizálni a környezeti függésüket és hatásaikat. Az ilyen cégek és országok mosolyognak az olajár változásain, térdüket csapkodják, ha az ukránok elzárják a földgázcsapot és nagyjából egyetlen dolog tudja őket lázba hozni: az innováció. Egyre inkább ilyen ország a finneké, de ide sorolódnak a dánok, a germánok és a sógorok is. Látják, hogy ennek a rablókapitalizmusnak már vége. Most a sharing economy jön. A türkmén basival pózoló köztársaság utánzatok pedig (bár már két kör hátrányban vannak) most húzták ki a "lépj vissza 4 mezőt" kártyát ebben a partiban.

Mindenképp figyelemre méltó az a gátlástalanság és kreativitás, amivel a kormány az európai demokratikus alapértékeket is hajlandó megkérdőjelezni a gazdaság talpra állítása érdekében. Tételezzük fel, hogy tényleg szeretnének sereghajtóból az élre törni és ehhez keresik a csodafegyvert. A csodafegyverhez az út azonban diplomáciai botrányokon keresztül - úgy mint elengedett baltás gyilkosok és diktátor-seggnyalások - vezet. Lehet, hogy igazuk van. A zöldek és a top managerek viszont kivételesen egyetértenek valamiben. Az pedig az, hogy a jövő a startupoké. Azoké a vállalkozásoké, amik innovatív úton, közösségben gondolkozva oldanak meg egy problémát. A fogyasztás mítosza még tartja magát és tombol, de ez a mozi hamarabb ér véget, mint ahogy a többségi társadalom szeretné. Az pedig fájni fog. Pláne, ha felhalmozni akarjuk a gyorsan fogyó árut és nem átállni egy szerényebb életmódra...

Összefoglalva Türkménbasival nem csak az a baj, hogy diktátor, hanem amiért idehívtuk, azért kár volt. Jobban jártunk volna, ha megpróbáljuk kihozni a maximumot abból amink van...