A 3-as metróról nem beszélni kell, nem trükkök százaival megoldani, hogy végül az oroszok újíthassák azt fel. Hanem azonnal megkezdeni a „minimálfelújítást” és az új szerelvények beszerzését, valamint nyílt és korrekt szakmai vitát kezdeményezni a vonal hosszabb távú jövőjéről: a meghosszabbítás módjáról, a vasútra kijárás lehetőségéről.

Most akkor állítsuk le, vagy ne? Kérdezték tőlem páran, miután Csárdi Antal, az LMP főpolgármester-jelöltje egy kicsit erősebb megfogalmazásra ragadtatta magát a kék metróval kapcsolatban. Előre is elnézést kérek, ez nem egy kerületi poszt lesz – mentségemre szóljon, hogy elég fontos fővárosi ügyről van szó ahhoz, hogy akár több ezer dél-budai lakost érintsen.

Igen, állítsuk le!

Az biztos, hogy ez így sokáig már nem húzható: a metrókocsik állapota iszonyatos, lényegében a szerencsén múlik, hogy füstöl, netán kigyullad-e egy kocsi; ami ha rossz helyen történik, akár katasztrófa is lehet belőle. Persze az esély még így sem túlzottan nagy, sok tényező szerencsétlen együttállása kellene ahhoz, hogy egy ilyen balesetnek igen súlyos következményei legyenek; azonban ennek valószínűsége már meghaladaja az elhanyagolható mértéket, és ez elfogadhatatlan egy európai metróvonal esetében.

A probléma ráadásul nem hirtelen jött, így akármennyire is akarja Tarlós, nem lehet ezt is Demszkyékre vagy a mindenkori kormányra fogni. Mellesleg ők legalább a piros metrót felújították, és új szerelvényeket vettek rá – még ha a korszerűség és a fejlesztés minden szempontjával ellentétes szellemben is. Az, hogy Demszkyék ezernyi hülyeséget elkövettek, nem menti fel a mai városvezetést a felelősség alól. Négy év csak arra volt nekik elég, hogy ide-oda sakkozzanak a metrófelújítással a főváros–BKK–BKV Bermuda-háromszögben, jellemzően a saját szemétdomb elve alapján – a végén oda kilyukadva, hogy tulajdonképpen inkább lemutyizzuk az egészet az oroszokkal. De ezt is csak azután, hogy kitoltunk majd' 2 milliárd forintot az amúgy a 4-es metróval – és oly' sok más projekttel – is már befürdött közlekedéstervezőknek. Érthető? Szerintem sem.

Ha egy mód van rá, akkor ezt a folyamatot biztosan le kell állítani. Annak ugyanis, hogy az oroszok most „felújítsák” a 30 éves szerelvényeket az új ár 80–90%-ért, az égvilágon semmi értelme nincs. Mint ahogy annak sem, hogy a következő időszak összes EU-s pénzét erre a „fejlesztésre” költse el a főváros, csillogó-villogó  módon, presztízsberuházásként felújítva a vonalat. 

(forrás: magyar wikipédia)

Ne állítsuk le!

Szóval ez így nem mehet tovább, és mégis mennie kell a kék metrónak, hiszen a város legfontosabb ütőeréről van szó, ami teljes egészében nem pótolható.

Az elvesztegetett időt már nem lehet visszahozni, azonban mégis lenne olyan megoldás, ami előre mutat: egy gyors minimálfelújítás mellett azonnal meg kell kezdeni új szerelvények beszerzését és a vasútra kijárás előkészítését. A kötelező síncsere történhet szakaszosan; az állomások felújítása viszont egyrészt nem sürgető feladat, másrészt akár egy-egy állomás részleges lezárásával, a forgalom fenntartása mellett később is megvalósítható. További felújítások pedig csak szükség szerint kellenek, „arra a kis időre” pedig meg kell emelni a karbantartás színvonalát: például rendszeresen takarítani kell az olajsár-lerakódást, ami a füstölések nagy részét okozza.

Ami pedig a továbbiakat illeti: ahhoz, hogy valódi fejlesztésről beszéljünk – és ne puszta karbantartásra költsük el az EU-s pénzeket – szükséges a metró réges-rég tervbe vett meghosszabbítása. Igen ám, de a közkeletű vélekedés szerint az baromi drága. Ez igaz is, feltéve, hogy a külvárosokban is görcsösen ragaszkodunk a belvárosimetró-jelleghez, miközben világos, hogy nincs értelme a vecsési veteményeskertek alá metrót álmodni. Ellenben ott van már ma is a felszínen (mind délen, mind északon) a vasút. Ennek körültekintő felhasználásával a kék metró nagyon olcsón akár agglomerációs járattá nőhetné ki magát, de minimum elérhetné a peremkerületeket és a repteret, alapjaiban változtatva meg az érintett régiók közlekedését. E hosszabbítások közül a legjobb megtérüléssel kecsegtető, legkisebb beruházást igénylő elemet, a XVIII. kerület és Vecsés egyes részeit, továbbá a repülőteret kiszolgáló hosszabbítást az LMP közlekedési munkacsoportja már az előző ciklus első felében kidolgozta előzetes megvalósíthatósági tanulmány szintjén.

De akkor hol itt a probléma? Hát ott, hogy a négyes metróval már „bizonyított” szakemberek kapták meg a felújítás és a hosszabbítások megtervezését. Ők eddig sem arról voltak híresek, hogy az ár-érték arányt, a továbbfejleszthetőséget, a rendszerszintű hatásokat, a megtérülést szigorú szemekkel figyelik. És sajnos a drágán, de legalább jól felújított, sehová nem hosszabbított metró még csak nem is a legrosszabb forgatókönyv…