Biztosan mindenki kíváncsi arra, hogy milyen érvek mentén, milyen nagyon alapos és kifinomult megfontolások alapján döntenek a BKK-ban arról, hogy az egyes városrészekben milyen szolgáltatás legyen. Milyen bonyolult gondolatmenetek, mérlegelések vannak a szakma legmélyén? Miféle, a laikus számára átláthatatlan főzetek rotyognak e Michelin-csillagos konyhán? Örömmel jelentem, hogy ezt a kíváncsiságot a budafoki átalakítás kapcsán kielégíthetem, hiszen a BKK „társadalmi egyeztetésére” adott „összefoglalás” minden mondata mögött láthattam, mi áll. Meg is osztom ezt a kedves olvasókkal – de előtte hadd adjak egy kis bevezetőt! 

A társadalmi egyeztetés értelme, viszonya a mérnöki munkához 

Gondolom, nem lövök le nagy poént azzal, hogy a szakma legmélyét itt minden értelemben szó szerint kell venni. A mélységesen mély színvonaltalanságnak, amely a BKK munkáját jellemezni tudja (ld. a műelemzést), része, hogy ezeket a kénytelen-kelletlen, minimális időre, és a honlapjuk aloldalain elrejtve meghirdetett társadalmi egyeztetéseket megpróbálják a saját ötleteiket megerősítő, idétlenül torz és kismintás közvéleménykutatásokként használni. Mondjuk 30 válaszból 16 támogatja, 14 ellenzi, tehát ez meg ez lesz. Ha meg 16 ellenzi, akkor is ugyanaz lesz, csak indoklás nélkül. Tulajdonképpen a nemzeti konzultáció kicsiben.

Egészen nyilvánvaló, hogy már csak a meghirdetés módja miatt sem lehet ezekből a válaszokból messzemenő következtetéseket levonni. De továbbmegyek: alkalmasint még egy elsöprő győzelem sem döntő. A hálózatot tervező mérnökök feladata ugyanis, hogy például eldöntsék, a kisebbségi igény nem fontosabb-e valamilyen szempontból, vagy figyelmen kívül hagyása nem jár-e aránytalan érdeksérelemmel. A társadalmi egyeztetések célja tehát új szempontok felvetése, a használók nézőpontjának segítő alkalmazása, a használók véleményének hasznosítása. Ezeket a felvetéseket aztán nagyon alapos érveléssel kell beépíteni a tervezet módosításába vagy a változatlanság megindoklásába (ebben is jobbak vagyunk, ld. a visszajelzés-összegzést a tanulmányunk legújabb verziójában).

Mint láthatjuk, a BKK a fentiekből odáig jutott el, hogy a többségi véleményt is figyelmen kívül lehet hagyni. 

Egy fogós kérdés a konkrét térségben: kell-e a kelenvölgyi betérés? 

A kelenvölgyi rész: innen levágják ezt a „Kelenvölgy” és „általános iskola” nevű sallangot csak azért, hogy az „Újbuda” nevű sallanggal való kapcsolatot is tönkretehessék 
(fekete: megszűnik, piros: ez lesz helyette – a kép felső szélén kezdődik az új vonalak felesleges párhuzamossága, az ott lakók és az üzemeltetők öszinte örömére)

A kérdésben végig hangoztattam, hogy az alternatív tanulmányunk ellen valódi ellenérv nem hangzott el. Ez a BKK részéről természetesen abszolúte igaz, ugyanakkor van egy – egyetlenegy! – részkérdés, amelyen első ránézésre lehetne vitatkozni. Ez pedig a 258-as (régen a 150-es és a 250-es) busz kelenvölgyi betérése. Apró részlet a megoldott nagy problémák mellett, de mégis felvetődhet: miért szívatjuk plusz négy perccel a főáram utasait, ha „nem muszáj”? A lényeg az, hogy azért, mert mégis muszáj. Az ilyen kompromisszumok miatti párperces veszteség a ritka követésű feltárójáratokkal „összefogdosott” utasok számára súlyos többletátszállást, többletvárakozást takaríthat meg. S mivel a feltáró szolgáltatás a hálózat használatának első lépcsőfoka, az utas módváltását is meghatározza. Rossz feltárással, ráhordással a gerinchálózatról is elvész az utas, mert inkább autóval megy. 

De ez még csak a kezdet, mert a fentieken túl a betérés mellett elmondható helyi specialitás, hogy 

• a kelenvölgyi betérés elhagyását konkrétan senki sem kérte a BKK-tól (aki nem hiszi, nézze vissza a kiírást!), 
• a betérés csúcsidőben Budafokról csak minden második buszt érintene (bentebbről még kisebb részt), így akinek akkora kellemetlenség, megmaradhatna a menetrend másik felét adó, maival azonos szolgáltatásnál, 
• a betérés idővesztesége forgalomtechnikai és egyéb beavatkozásokkal három perc alá szorítható, 
• a Kelenvölgyben kétségkívül jelentkező forgalmi zavarok kezelhetőek, illetve a reggeli csúcsórában részben a Péterhegyi úton is ugyanúgy jelentkezhetnek, 
• és végül: több utasáramlat számára pont Kelenvölgy és a Péterhegyi út kapcsolatára van szükség. Itt végleg leomlana a megszüntetés melletti érvrendszer – ha létezne. 

S hogy ezt a tartalmi részkérdést miért említettem meg itt? Mert a folyamatra nagyon jellemzően ezt a kérdéskört egyvalaki piszkálta meg: a 258-as melletti petíció ügyét magához ragadó, majd azt hátba döfő XXII. kerületi alpolgármester. Ő viszont percekkel előtte arról értekezett, hogy a 250-es eredetileg tervezett – amúgy az érintettek számára is használhatatlan – Hittérítő úti betérése kapcsán a főáramlat szolidaritása hogy hiányzik, meg hogy mennyire fontos az ott lakók számára bizonyos iskolák közvetlen elérése (ez persze helyből jóval gyengébb áramlat, mint a kelenvölgyi iskola elérése az összes Péterhegyi úti és Tordai úti megállóból). Aztán meg arról, hogy milyen jó levágni az olyan „sallangokat”, mint a kelenvölgyi. Öt perc leforgása alatt felköpött és aláállt. De ezt 2015-ben Magyarországon hatalmi pozícióból, százak-ezrek kárára a legkisebb veszteség nélkül megteheti; úgyanúgy, ahogy a BKK is – sok évtizedes hagyományt folytatva – ellenőrizetlenül rombol. 

A Hittérítő út és Lomnici utca környéke: innen fontos mindenhová eljutni átszállás nélkül 
(piros: új, kék: megmarad) 
A főáramtól való eltérés mindkét esetben kb. fél kilométer oda és fél vissza. 

Az már csak hab a tortán, hogy a március 15-ére tervezett rombolást sikerült 11-én meghirdetni a megállók és a buszok egy részén, de egy szakaszon még másnap sem tettek ki hirdetményeket. Na, hol? A legjobban és leghátrányosabban érintett Arany János utcai térségben. 

A Lomnici utcánál és a Szabina úton belül már egészen az utolsó hét szerdáján sikerült meghirdetni a változásokat, …

… a Szabina úton túl ez még másnap, a régi rendszer utolsó előtti üzemnapján estére sem sikerült.