Amikor először jöttem a fővárosba a 90-es évek közepén, a körtér nem volt egy felemelő látvány: vizelde a Gombában, hatalmas, kaotikus forgalom, dugók, autóutak és vágányok keresztbe-kasul a téren. De jött a metróépítkezés és furcsa módon levegőhöz juttatta ezt a még így is iszonyú forgalmas környéket pusztán azzal, hogy a Fehérvári útról megközelíthetetlenné tette. Az autósok lényegében gond nélkül átszoktak más útvonalakra: a Petőfi hídra, a Budafoki útra, a rakpartra: az addigiaknál látványosan nagyobb dugók nem alakultak ki az építkezés miatt a lezárások utáni első, átmeneti napoktól eltekintve.

A sokat kritizált 4-es metró tehát egy hatalmas jótettet már mindenképp végrehajtott: az építkezés miatt lezárt tereket levegőhöz juttatta, mégpedig úgy, hogy közben bebizonyította azt is, a belváros felé tartó sávok számának csökkentése nem növeli a dugókat. Ezt sokan eddig is vallottuk: hiába adunk plusz kapacitást befelé, például a Fehérvári út újranyitásával, a belvárosi utak ettől még nem lesznek szélesebbek, tehát a dugót maximum elosztani tudjuk, megszüntetni nem.

A Fehérvári út belső, körtéri szakasza ráadásul komolytalanul kis kapacitást tudna csak adni: nem elég, hogy a befelé érkezők a 6-os villamos megállójának hatalmas gyalogosforgalmába ütköznek, miután itt átjutottak, még át kéne magukat küzdeni a Karinthy-Villányi irány állandó torlódásán is. Éppen ezért reménytelen, hogy néhány autónál több tudjon átjutni egy zöld alatt a Fehérvári útról a Bartókra, a belváros irányába. De ha a kérdést át is lehetne hidalni valahogy, akkor sem járnánk jobban: a Bartók Béla út belső szakaszán a megnövekvő forgalommal sajnos csak a Gellért téri dugók súlyosbítását lehetne elérni, a kapacitás bővítését semmiképp.

Ha pedig adott egy útvonal, amelynek hiánya láthatóan ma sem igazán számít, illetve aminek visszaadására semmiféle racionális érv nincs, akkor nem árt feltenni a kérdést: mit lehetne nyerni az út feláldozásával? A körtéren sokat. Egy olyan tér, ami a mostoha körülmények ellenére ma is komoly találkozópont, valódi, többfunkciós csomóponttá válhatna: az átszálló BKV-utasok és az átszáguldó autósok kiszolgálásán túl kellemes találkozóhellyé, szerethető közösségi térré válna. A tér forgalommentes felén szabadtéri helyek nyílhatnának, de lehetne végre számottevő méretű zöldfelületeket is kialakítani. A tér pontos kialakítása természetesen további tervezést igényel, méghozzá olyat, amibe a helyiek is be vannak vonva már a kezdetektől.

A fenti logika mentén szervezte meg a Lehet Más a Politika dél-budai egysége a fővárosi frakcióval együtt a mai "térfoglaló" eseményt, ahol bemutattuk az érdeklődőknek, hogy milyen is lehetne a tér, ha legalább egy részét nem az autók uralnák. A sakk, a petanque, az aszfaltrajz és a piknik egy szívderítőbb belvárost rajzoltak körbe mint a parkoló autók. A nagy sikerrel zajló aláírásgyűjtés is mutatja, hogy a helyiek fogékonyak a kerület élhetőségét javító kezdeményezések iránt, és hogy örömmel veszik, ha a véleményüket a képviselők megkérdezik arról, milyen irányba változzon a környezetük. Az LMP a vasárnapi eseményen megjelent civil szervezetekkel és érdeklődő polgárokkal egyeztette a terveket, és abban mindenképp egyetértésre sikerült jutni, hogy a körtér egy részének az átmenő forgalom elől elzártnak kell lennie. A megvalósítás részleteit viszont már hatástanulmányok és szakértők által készített, de egyeztetett tervek kell, hogy tartalmazzák: az LMP ennek megfelelő határozati javaslatot fog előterjeszteni a június 8-i fővárosi közgyűlésen.