Ma reggel egy szürreális esemény zajlott le a hideg napsütésben a Dunán: álmos politikusok és közgazdászok adtak egymásnak találkozót a jóakarat jegyében. Egy új, nevében is progresszív gazdaságkutató alapítvány rendezte a fórumbeszélgetést, ahol az eddigi kutatásaikat publikálták és megpróbálták meggyőzni a (neoliberális) közgazdász társadalmat, hogy az ún. ortodoxia ugyanúgy kukára való mint az unortodoxia.

Reggel kilences kezdéskor még csak pár hozzám hasonló naiv lélek lézengett a hajón, akiknek esélyük sem volt kiűzni a csipát a szemükből, mivel kávét csak az első szünetben – Andor László és Sebők Miklós kimerítő előadása után - kaptunk. Ezt leszámítva, a szervezés kiváló volt és az eseményt teltházasnak mondanám.

Andor beszámolt arról, hogy épp tegnap délelőtt tartották Brüsszelben a féléves makrogazdasági párbeszédet, ahol a soros elnök és más hasonlóan komoly EU tisztségeket viselők értékelték a tágabb gazdasági kilátásokat. A következőket mondta el: A munkanélküliség még tavaly is emelkedett, s idén fog tetőzni, de jövőre sem lesz érdemi javulás. Az angolszász országokban volt egy lappangó időszaka a válságnak 2008. előtt, de a nélkül is már elhúzódó válságról beszélhetünk. Az elmúlt öt év alapján azonban már érdemi összehasonlításokat lehet végezni a nagy gazdasági világválsággal és annak kezelésével. Ez egyébként éppen 80 évvel ezelőtt vette kezdetét március 4-én, Franklin Roosvelt beiktatásával, akinek a beszéde itt meghallgatható. Ez a válságkezelés kapta a „New Deal”, azaz Új Megegyezés nevet és a most remélt progresszív fordulat is ezt a nevet szeretné használni.

Andor László viszonylag hosszan elemezte a bankszektorra, a társadalombiztosításra és főként a foglalkoztatás növelésére bevezetett válságkezelő intézkedéseket, amiktől most megkímélem az olvasót. Számomra érdekes újdonság volt, hogy a (pl: német) háborús újraépítést finanszírozó Marshall-tervet a New Deal exportjának tekintik. Ugyanakkor én élnék a gyanúperrel, hogy a hasonlóságok ellenére a mostani (pl: iraki) háborús újjáépítési tervek már nem ennyire pozitív gazdaságélénkítő logika mentén születnek.  

Az EU biztos összefoglalójában kiemelte, hogy bár érdekesek a történeti összehasonlítások, azóta nagyon megváltozott a gazdaság szerkezete, így nem lehet recepteket közvetlenül átvenni. A hasonlóságok azonban szembeötlők: elhúzódó válság, félkész közös intézményrendszer melyeket Andor szerint csak foglalkoztatás-alapú válságkezeléssel, nagyobb fokú szolidaritás megteremtésével lehetne kezelni. Szavait azzal zárta: Az európai válságkezelés még messze nem tart a végén.

 Sebők Miklós, a Progresszív Gazdaságpolitikai Alapítvány elnöke azzal indított, hogy a fejlődés lehetősége szerinte a gondolkodás és a paradigmák lecserélésének a lehetősége. A progresszív gazdaságpolitika célja, hogy visszahelyezzük az embert a gazdaságpolitika, vagyis a válságkezelés középpontjába. Miklós és a többi előadó is igen alapos elemzést adott a magyar gazdaság igazságtalan, dualista jellegéről (multik vs. Kkv-k) valamint a privatizáció és a tőkeimport kimerülése után beálló, politikai ciklusokhoz igazodó prociklikus gazdaságpolitikáról. Szó volt arról, hogy még a jelenlegi beszűkült feltételek mellett is vannak nyereséges bankok Magyarországon, tehát felelős működéssel kialakítható egy új megegyezés, ami továbbra is kordában tartaná a pénzügyi szektor túlzott előnyeit. Ha azonban nem köttetik meg ez az együttműködés a piaci és a kormányzati szereplők között, akkor az eredmények középtávon mindig ki fognak törlődni. (Gondolom legkésőbb egy parlamenti ciklus alatt.)

Scheiring uram előadásából már csak két számot emelnék ki, mivel volt képe angol nyelvű grafikonokat kivetíteni. Az egyik, hogy ha GDP arányosan annyit költene ma Magyarország az oktatásra, mint Finnország, akkor nyolc évtized alatt a hatszorosára nőne az ország GDP termelése. A másik erős szám, hogy 2003. óta TB-re és oktatásra fokozatosan egyre kevesebbet költ hazánk.

Oszkó Péter ebben – meglepő módon – egyetértett, és azt mondta, hogy valóban nem kivonni, hanem beruházni kell az oktatásba és az egészségügybe, de mivel nincs pénz erre, ezért hatékonyabban kell felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat. Nem akarok ünneprontó lenni, de szerintem a Rózsáék is ezzel próbálkoznak, csak nem nagyon megy nekik.  Oszkó még kiemelte, hogy az elmúlt 23 év tanulságait közösen kell levonni és nem lehet egyetlen politikusnak sem felmenteni magát olyan kijelentésekkel, hogy ezek a választók ennyire képesek, ennyi érdekli őket. Minden eszközt meg kell ragadni annak érdekében, hogy a nyitottá tegyük az embereket és az érintetteket, valamint bevonjuk őket az új megegyezésbe. Csak akkor lesz valódi új megegyezés.

 Összefoglalva üdítően színvonalas délelőtti program volt szabadúszóknak és politikusoknak, de igazi vitára nem volt lehetőség inkább csak kóstolgatták egymást a szereplők egyelőre. A szervezők ígérete szerint azonban több menetes lesz a mérkőzés, aminek csak a nyitómeccsét láthattuk a minap. Az mindenesetre felér egy megvalósult álommal, hogy nagy nyilvánosság előtt közgazdászok nem csak megszorítás-alapú válságkezelésről képesek végre beszélgetni.   

Gajárszki Áron