A polgármester emlékezik. A szórólap szerint azt szeretné, ha soha többé nem lenne kommunista diktatúra. Vajon mit sugall a kommunista jelző a tudatalattinknak? Pontosan azt, hogy a diktatúrával nincs baj, csak a kommunistákkal. 

Lássuk be, ez cseppet sem pusztába kiáltott szó egy olyan országban, ahol a szélsőségesek uralják a Parlament egy ötödét. Van aki meghallja az üzenetet. Sok fiatal támogatná akár hangos szóval a diktatúrát, (legalábbis amikor a szülők vagy a nagyi nem hallják). A fiatalok már csak ilyenek. Az a dolguk, hogy lázadjanak a rendszer ellen, mint anno Márai zendülői Isonzó idején. A baj ott van, hogy ők most sokan vannak. Kitermelődött egy aluliskolázott szavazókorú réteg, akik egymást okosítva a rendszer ellen, hamar eljutnak oda, hogy a demokrácia milyen rossz, hiszen még Churcill is megmondta...

Pedig valójában mindegy, hogy a diktatúra képviselője ávós egyenruhát, vagy nyilas karszalagot, esetleg gárdista zubbonyt visel. Épeszű ember nem gondol olyat, hogy az aki Faludy heréit akarta szétverni a vaságy peremén, nagyobb gazember, mint azok, akik Radnótit hajtották végig békaügetésben, majd kúszva egy mocskos udvaron, amíg meg nem tört…

Figyeljünk a szavakra. Nem érdemes spórolni velük: Soha többé diktatúrát!